Prága

  Kedden kiruccantunk Csehországba 3 napra. Nem hirtelen ötlet volt, be volt már tervezve, de én mostanában semmiben sem szoktam már biztosra menni, csak akkor, ha már éppen ott tartunk és akkor éppen nincs akadály. Lehel is kezdett betegeskedni előtte két nappal (sose szokott), anyósom is olyan volt, mintha aggodalmaskodna, és Gábor egyik húgának a kocsija is bemondta az unalmast, pedig vele is lebeszéltük a gyerekvigyázást. De hétfő este végül szerencsésen álltak a csillagok, így kedd hajnalban elindultunk Prágába autóval. Velünk jött Gábor öccse és nővérem is. Elég hamar meg is érkeztünk, még korábban is, mint ahogy át lehetett volna venni a szállást, de a szállodában olyan kedvesek voltak, hogy átvehettük hamarabb a szobákat. Aznap aztán felfedeztük a belvárost, sétáltunk, nézelődtünk, söröztünk (kóstoltam csokis, meggyes és mézes sört is). Meleg volt, de nem vészesen. Nagyon jó érzés volt ücsörögni a teraszokon és beszélgetni, kicsit elengedni minden otthoni dolgot. Másnap én nagyon hamar ébredtem (és harmadnap is), sajnos folyamatosan járt az agyam elalvás előtt és ébredéskor is azonnal (valami apró zajra ébredtem 6 előtt és utána hiába próbáltam visszaaludni, nem sikerült, mert már "agyaltam"). A szállodában volt svédasztalos reggeli, amit fullra töltöttek mennyiséggel és választékkal egyaránt, viszont szállóvendég olyan kevés volt, hogy legtöbbször csak mi négyen ültünk az egész étkezőben. Amúgy a szállodával nagyon elégedettek voltunk. Én választottam és intéztem a foglalást, meg aztán a felmerülő dolgokat is (parkolás, eredetileg ingyen lett volna, de számlázni akarták, végül mégsem kellett fizetni...). Visszatérve az utazásra, szóval én nagyon rosszul aludtam minkét éjjel, ezért fáradtnak éreztem magam végig, ez annyira nem volt jó. Szerdán ugyancsak a városban voltunk bent egész nap, esett az eső és 20 fok volt, villamosoztunk, felsétáltunk a várba, megnéztük a Károlyi hidat, ettünk-ittunk, kávéztunk, fánkoztunk...estére lejártuk a lábunkat. Annyira elfáradtunk mind, hogy a szállodába visszaérve kipróbáltuk a masszázsfoteleket. Én még sosem ültem ilyesmiben és nem mondom, hogy nem fájt jópár helyen a kezelés, de utána sokkal jobb lett mindenhol. Nekem különösen a talpmasszázs funkció tetszett, azt este még egyszer bekapcsoltam, nagyon jó volt. Csütörtökön kényelmesen megreggeliztünk, aztán a tervezett idő előtt útnak indultunk hazafelé. Simán végigjöttünk Csehországon és Szlovákián, lendületesen, dugó nélkül. Pozsonyban megálltunk egyet sétálni és ebédelni. Nekem nem sikerült valami jót választani sajnos, autentikus káposztás-knédlis ételt kértem, amiket szeretek is, de ez sajnos nem volt az igazi. A többieké legalább jó volt. Ettünk szilvás-mákos pirogot, meg pozsonyi kiflit, ezek mondjuk engem is kárpótoltak. Még a határig is sima volt az út, aztán ahogy átértünk, órákat álltunk a dugókban, ami nagyon idegesítő volt. Hosszabb idő alatt értünk haza Győrből Pestre, mint az egész cseh-szlovák vonal, amit előtte megtettünk. A városi forgalom aztán megint egy gyötrelem volt, végül fél 8-kor szálltunk ki itthon az autóból. Na de Lehel aztán mindenért kárpótolt minket, olyan ölelést kaptam tőle, ami egyszerűen a legjobb dolog a világon. Került aztán elő a bőröndből kisvakondos bögre, meg cseh rendőrautó, úgyhogy nagy volt az öröm. Klassz kis utazás volt, tesómmal is jókat röhögtünk végre, kikapcsolódtunk, feltöltődtünk és most nagyon jó újra itthon lenni.