egy kutyát!

  Hamarosan itt van a születésnapom, ráadásul nagyon kerek évhez közelítek, ugyanis két héten belül 40 éves leszek. Idén már többször szóba került Gáborral ez a kerek évszám, mondogatta mindig, hogy majd valami nagy bulit csapunk. Én is azt gondoltam még korábban, hogy erre az alkalomra valami különlegesebb dolog illene, de végül nemsokára itt van már a dátum és nem sokat agyaltam rajta. Valószínűleg azért sem, mert tudom, hogy nagy bulit úgysem tartanánk, meg azért sem, mert ami szívem vágya lenne erre a kerek alkalomra, arra most nincs lehetőségünk. Ilyen lenne pl. pár nap New Yorkban vagy Londonban, de erre most nincs pénzünk. Ráadásul jó lenne ezekre a helyekre majd Lehellel menni, ha nagyobb lesz, szóval ezért sem. Ami viszont őszintén szívem vágya lenne és talán aminek a legjobban tudnék örülni: az egy kutya. Egy időben, nyáron célozgattam is rá Gábornak, de szerintem nem értette. Párszor meg már konkrétan is beszéltünk róla, amiből az lett, hogy elkezdett a jófogáson elvihető kutyákat nézegetni és egy számot majdnem felhívott, de végül nem lett abból sem semmi. Ami annyira nem is baj, mert én nagyon azt érzem, hogy a kutyámat kutyánkat én szeretném majd kiválasztani. Talán ezért sem jó ötlet őt "születésnapra kérni", mert Gábor tuti nem a legesélytelenebb kutyát hozná ki a menhelyről, hanem a legaranyosabbat. Vagy lemenne vidékre egy ingyen elhozható kölyökkutyáért, hogy az alomból válasszon. Én ezt nem pártolom (vidéki alomból elhozni, ahol aztán jövőre megint fial majd az anyakutya). Én menhelyről szeretnék kutyát, valószínűleg olyat, aki régóta várakozik és akire nincs érdeklődés. Vannak persze kritériumok, pl. gyerek-és macskabarátnak kell lennie, illetve az se baj, ha nem utálja a többi kutyát (főleg, hogy nálunk a kertben van két kaukázusi is). Az is jó lenne, ha maximum közepes termetű lenne, mivel emeleten lakunk és előre gondolkodva (vagy tanulva a múltból), jó lenne, ha simán elbírnám, fel tudnám hozni kézben, ha úgy adódik. A fajtája mindegy, bár nekem a kedvenceim a keverékek, annyira egyediek, aranyosak és általában jobb az egészségük is. A színe is mindegy, bár köztudottan a legesélytelenebb kutyák a fekete kutyák, úgyhogy sanszos, hogy fekete kutyát választanék. Én tényleg nagyon vágyom rá, hiányzik az a fajta társaság, amit egy kutya tud csak adni. Meg hogy azt is érzem, hogy egyszerűen hiányzik a családunkból egy kutya. Szóval nincs olyan hét, hogy ne jutna eszembe a dolog és ne gondolkodnék rajta...bár mostanában mindenféle bonyodalmak vannak megint. Mondjuk ez olyan, hogy tudom, az időzítés teljesen ideális úgyse lesz sosem. Mert úgyis mindig lesz valami. Most pl. a sok új dolog az életünkben, amibe épp belerázódunk, közben még apósomról kiderült, hogy megint beteg (majd erről is írok...). De én valahogy úgy látom ideális(abb)nak, ha Lehel picit nagyobb lesz, mondjuk ovis. Ő is nagy állatbarát, szóval biztos örülni fog majd neki, bár jó lenne, ha már biztosan értené a dolgot és azt mondaná, hogy ő is szeretne és segít választani. Az egyik család, akiket játszóról ismerünk régóta, náluk egy évvel idősebb a kislány, mint Lehel, na ők pont a hétvégén fogadtak örökbe egy kölyökkutyát a Noé Állatotthonból. Nagyon cuki a kutya, Füge lett a neve... Na én meg valahogy ezen kívül az ideális időpontot is várom, mondjuk amikor itthon is tudok lenni az új jövevénnyel mondjuk 1-2 hetet, az meg inkább a nyári időszak, amikor zárás van a bölcsődében. Úgyhogy bármennyire is vágyom rá és bármennyire is boldog lennék, ha a szülinapomon a család az ölembe tenne egy kutyát, tudom, hogy ez úgysem fog bekövetkezni és még várom kell rá.