forró csoki

  Ezek a novemberi napok hosszúak, nem könnyűek, zsúfoltak és sötétek. Ennek ellenére most mégis minden olyan jó. Valahogy az egész adott napot szeretem, az első perctől az utolsóig. Hiába szól hajnali 5-kor vagy akár 4-kor az ébresztő, és hiába vagyok nagyon álmos és húzna vissza a meleg paplan, mégis könnyen felkelek és kibotorkálok a konyhába feltenni a kávét.

Most azt érzem, hogy a suli is hozzáad. Az elmúlt időszak idegeskedése valahogy most tovaszállt és rendre kész lettem/kész vagyok a beadandókkal, amiket szerintem tök jól megírok. Készen vagyok a nagy féléves feladattal is, már csak a mentori értékelésre várok és utána, a félév végén abból, meg a szülői interjúból kell megírnom az önreflexiót. Kisebb feladat még mindig akad, de tudom, hogy ezek november végével kifutnak, szóval már látom az alagút végét...sőt! A héten elkezdtem tanulni az egyik rettegett tárgyra és tanulás közben jöttem rá, hogy annyira nem is szörnyű, mert érdekes. Megrendeltem hozzá a tankönyvet is, ami még nem érkezett meg, de tegnapelőtt rájöttem, hogy lehet nem is kellett volna, mert kisbarátom, a chatgpt mindent tud és amit nem értek, megkérdezem tőle és elmagyarázza. Szóval most kezdek flowban lenni a tanulás terén, bár az októberi nehezebb feladat értékelése még nem érkezett meg és mondjuk amiatt kicsit még ideges vagyok. Ugyanis a vizsgára bocsátás feltétele annak a beadandónak a teljesítése, de múlt héten hallottam a suliban többektől, hogy egyest kaptak rá, pedig azt hitték, hogy jól megírták (én azért még mindig bízom benne, hogy jó lett, vagy legalábbis nem annyira rossz, hogy egyes legyen). Ma van egyébként utoljára jelenléti sulim ebben az évben. Ez viszont egy ötórás szeminárium lesz, amire mindenkinek a kedvenc gyerekkori játékát kell bevinnie (és akinek nincs gyereke, az honnan szed játékot?). Mondjuk pont ezt a mait nem annyira várom, hosszúnak ígérkezik és nem szeretek 90 ember előtt szerepelni. Lesz még utána második óra is, egy szociológia előadás, ami fél 7-ig tart...szerintem ez lesz az első és egyben utolsó ellógásom is ebben a félévben. Utána pénteken lesz még egy online órám és az első félévnek vége! Rá lehet kapcsolni már jobban a tanulásra.

Volt Gáborral randink is a héten. Még nyáron kaptunk ajándékjegyeket a Retró Múzeumba. Én munkából mentem, Gábor pedig itthonról, az Örsön találkoztunk. Jó volt így, igazi randi hangulata volt, műszak után csinosba öltöztem és sminkeltem kicsit az öltözőben, meg is dicsértek kifelé jövet a kollégák. A múzeum maga számomra nem volt nagy szám. Szeretem a retró dolgokat, de ez nekem túlontúl Leninre, a politikára, meg az úttörőkre volt kihegyezve. De persze láttam sok tárgyat a gyerekkoromból és azok nagyon tetszettek. Utána kézen fogva megnézegettük a karácsonyi vásárt a Bazilikánál, majd ettünk a Simon's-ban egy smash burgert, ami nagyon finom volt. A vásárban megkívántuk a forró csokit, hazafelé pedig vettünk belga csokipudingot (én abból szoktam készíteni) meg tejszínhabot, úgyhogy estére lett isteni, krémes forró csoki, ami legalább 600 kalória lett/fő, de az íze miatt megérte. 

Az még nagyon szuper, hogy a héten párszor együtt vittük Lehelt bölcsikébe. Szerintem most mondhatjuk el, hogy megtörtént az áttörés, szépen bemegy, nem sír, sőt, egyik nap már köszönni is elfelejtett nekünk, amikor meglátta a csoportszobát és indult befelé. Tegnap pedig meglestük búcsú után, bement a szobába, Eriket (az oroszlánját) letette a földre és indult a garázshoz játszani. Olyan jó volt ezt látni, hogy egész nap ezzel volt tele a szívem és kb. repdestem az örömtől. Rendesen bent van már napközben uzsonnáig, fél 4-re szoktunk érte menni, bár ha tehetjük, elhozzuk ebéd után, mert hiányzik nekünk. 

Engem a karácsonyi vásár óta megcsípett a karácsonyi láz. Már tegnap is szerettem volna zenét betenni, de elmaradt, ma viszont már tuti, hogy ilyen hangulatban megyek suliba. Talán még hó is lesz délutánra, ki tudja?

Update: és tényleg esett hazafelé a hó!