három hét karácsonyig - és egy fél életnyi teendő addig

 Mondjuk most is ahelyett, hogy blogot írok, haladhatnék a fél életnyi teendőmmel...de úgy érzem muszáj kicsit írnom, hogy csillapodjanak a fejemben a gondolatok. November tipikusan a vihar előtti csend volt, úgy éreztem minden kisimul, a munka, az egyetem, stb. De valahol sejtettem amúgy, hogy környékeznek majd még pánikrohamok azért idén.

Az egyetemen sikerült a játékelemzős beadandóm, ami vizsgafeltétel volt, hármas lett, nagyon örültem, megnyugodtam. Erre tegnap este (tehát vasárnap este 6-kor, amikor az ember nyugiban ül otthon a családjával), e-mailt küldött a tanárnő, hogy a legtöbbünknek még nincs engedélye a vizsgajelentkezésre, mert nem szóltunk hozzá a fórumokhoz. Nagyon elkapott a méreg, legfőképp azért, mert eddig arról volt szó, hogy a fórumokba lehet írni, azokért járhat plusz pont, ha jót írsz. Ki volt emelve kettő kötelező, én azokat már megoldottam korábban, de hogy mindegyikbe kellene, arról eddig sehol nem volt szó. Ráadásul mindegyik fórum azért jó kis időigényes munkát rejt. Legfőképp azért lettem nagyon ideges, mert egész hétvégén nem foglalkoztam a gyerekemmel (ugyanis hazahoztam a benti dokumentációt, de erről később), az apja játszott vele végig, hogy a sürgős dolgaimmal kész legyek. Pont vasárnap délután, mikor az egész hét után végre kicsit leengedtem és leültem legózni a gyerekkel, akkor jött az e-mail. Fhu annyira mérges voltam, most így egy kis idő elteltével visszanézve már nem akkora dolog ez, de tegnap ebben lelkileg nagyon benne voltam és törni-zúzni tudtam volna. Közben főztem, sütöttem mára és elkezdtem az adventi dekorációt, amitől egy pillanat alatt el is ment a hangulatom. Este aztán, miután Lehel elaludt, az egyik fórumot megoldottam, szerencsére volt hozzá tök véletlenül egy anyagom, amit még tavasszal készítettem és azt adtam be feladatnak (csináltam papírból emeletes garázst). De ha ez nem lett volna meg, vagy nem lett volna lefényképezve még akkor, akkor most semmim nem lett volna róla és állhattam volna neki saját játékot készíteni. Na akkor tuti agyvérzést kaptam volna. A másik is elég időigényes, de temperával meg salátacentrifugával megcsinálom este, ha hazaértem. Mármint a gyerek megcsinálja, én meg lefotózom. Még jó, hogy van egy bölcsis korú gyerekem, akit előkapok a kalapból és így gyorsan kész a feladat, legalább nem a benti gyerekekkel kell vacakolnom. Lehel amúgy még lelkes is, szerintem ezt a temperás centrifugát is imádni fogja este, én is alig várom (nem). Az is kiborít még (és most már lassan befejezem a ventiállálást), hogy két vizsgámat is betették hétköznapra, szóval lehet kivenni miatta szabadságot. Nem értem, hogy levelezőn miért nem kötelező a tanárnak legalább egy szombati vizsganapot megadnia. Na mindegy, ennyit megteszek érte... Persze azért vannak jó hírek is: az egyik szeminárium letudva és egy másik tárgyra, amiből vizsga lett volna szombaton, kaptam egy megajánlott jegyet az eddigi munkáim alapján, úgyhogy abból se kell vizsgázni. Amúgy két vizsgát fogok abszolválni decemberben, a két legkönnyebbet. Van, aki szerint hülyeség, hogy januárra hagyom a többi hármat, ami mind nehéz, de máshogy egyszerűen nem tudom megoldani. Ez a három hét nekem zsúfolásig megtelt, biztos, hogy egyik nehéz tárgyra se lesz időm érdemben tanulni, legalábbis annyit biztos nem, hogy mondjuk az egyik tárgy anyagának a végére érjek. Úgyhogy a három tárgyat szépen áttolom januárra és elosztom őket a hónapban. Legalább 10-e után már egy darab beadandóm se lesz, se fórum, se feladat, se semmi, csak a tanulás. Komolyan mondom, felüdülés lesz!

Na a munkahely a másik. Minden a legnagyobb rendben, de most kicsit ott is felütötte fejét a szervezetlenség...eddig az volt, hogy a csoportom egyik kisgyermeknevelője vagyok, de a fejlődési dokumentációt még nem írhatom a státuszom miatt. Oké, nem voltam tőle boldog, de gondoltam majd a fejesek eldöntik akkor, hogy mi hogy legyen. Erre múlt héten, pénteken (!) szólt a vezető, hogy ja hát de, persze, hogy nekem kell írnom mindent. És ha lehet, legyen már kész minden hétfőre (azaz mára). Hazacipeltem mindent és leültem írni a családi füzeteket, fejlődési naplókat, ami még nem volt olyan egyszerű, mivel életemben először írtam ilyet. Végül amúgy egész jól belejöttem és szerintem jól sikerültek. Van egy autista kislányom, az ő dokumentációjától tartottam kicsit, de szerintem az is szép szakmai lett. Viszont kb. egész hétvégén ezzel voltam elfoglalva, a gyerekemmel kb. semmit nem játszottam, ami annyira kiborított, hogy este sírtam is emiatt. Ma viszem vissza a dokumentációt, átnézik a vezetők, aztán jövő héten kijön a szakmai vezető és megnézi miket írtam, illetve egyik nap megfigyelést is tart nálam (mert lejárt a próbaidőm és ilyenkor így szokás), úgyhogy nem mondom, hogy nem vagyok ideges. 

Közben minden más elképzelhető is van, jönnek a bölcsis karácsonyok (benti is, a gyerekemé is), lesz kézműves délután, amit én tartok a társammal, Lehelnek ebben a hónapban háromszor kell csiniben mennie és nasit vinnie (ezt fejben tartani), közben megyek vissza a fogorvoshoz, megyek bőrgyógyászhoz, megyek téli gumit felrakatni (egyedül! és nem tudok majd kitolatni a műhelyből, nagyon szűk, már most kivagyok emiatt!), közben a társam utolsó héten már lelép (5 hétig lesz szabin), minden rám szakad, közben vizsgázok is (igaz, könnyűeket, de azért csak vizsga az is) és akkor még nem vettem ajándékokat és a többi...

Köszönöm, hogy leírhattam. Jobban vagyok. ❤️