maxra a pihenést

 A héten letudtam az utolsó vizsgámat is, aminek nagyon-nagyon örülök. Nehéz volt ez a vizsgaidőszak így munkával és minden mással karöltve. Bár utólag visszanézve azt érzem, hogy ha fele ennyit tanultam volna, akkor is meglett volna minden. Számomra is hihetetlen, de az összes tárgyam ötös lett. Nekem ebből annyi a konklúzió, hogy nem kell az összes reggel hajnalban kelni és túlhajtani magam, mert enélkül is megvannak a tárgyak, az osztályzat pedig igazából semmit nem számít (hogy mondjuk ötös vagy hármas, annyira mindegy). A két legnehezebb vizsgám a játék pszichológiája és a fejlődéslélektan volt. Előbbire nagyon sokat tanultam és nagyon féltem is tőle, az volt a rettegett tárgy az egész évfolyamon, sokan meg is buktak belőle. Amikor én mentem vizsgázni, velem együtt sokat jöttek uv-zni és ott is többen adtak be üres/szellősebb lapokat. Pedig nem volt tanulhatatlan, ráadásul szerintem még érdekes is volt, de azért nem volt könnyű, tényleg. Vizsga után azért sejtettem, hogy sikerült, na de hogy ötös, azt azért nem gondoltam volna. A fejlődéslélektan volt a másik mumus, bár az is nagyon érdekes volt, szóval tanulás közben nem untam az anyagot. Attól picit kevésbé féltem, mert tudtam, hogy nem kifejtős, hanem tesztes vizsga lesz. És a vizsgán végül szerintem nagyon könnyű kérdések voltak. Ugyanakkor ott is buktak meg mások, szóval valószínűleg csak azért tűnt nekem könnyűnek, mert mégis megtanultam az anyagot két májas kenyér kenése közben (erre a vizsgára már nem volt segítségem, így úgy tanultam, hogy kb. 5 percenként megszakított a kisember kenyérért, meséért, vízért, akármiért). Nagyon jó érzés az, hogy letudtam, főleg ha visszatekintek arra, hogy mondjuk decemberben sokszor azt éreztem, hogy nem fogom tudni megugrani. És most már kész. Ezzel egyetemben nemsokára indul az új félév, már felvettem a tárgyaimat, megint nem lesz kevés, bár azt néztem, hogy összvissz 2-3 előadásom lesz, a többi mind szeminárium, tehát valószínűleg tavasszal nem fogok belehalni a vizsgákba, az év közbeni beadandókba viszont lehet :D. Most még nagyon lelkes vagyok, lesz ének, furulya, angol, csecsemőgondozás, neveléstörténet (de azt is tanultam már régen, szóval nem lesz újdonság), vizuális nevelés, digitális pedagógia, ilyesmik. Izgi.

A munkahelyen minden oké, bár ott is nagyon elfáradtam erre a hétre. Elkezdtem pótolni a dokumentációt, de alig forgott az agyam, egyszerűen nem tudtam szép, értelmes mondatokat írni. Dalocskák meg alig jutottak eszembe, főleg farsangi, ami lassan aktuális lenne...szerencsémre a gyerekeim mindig a boci, bocit, meg a bújj bújj zöldágot kérik és sosem unják meg. Na de most hétvégén kipihenem magam és jövő héten viszem az új énekeket és rákapcsolok az elmaradt irományokra is.

Bár ezzel párhuzamosan kivettem keddtől pár nap szabadságot és Gáborral elutazunk kettesben pihenni. Nagyon várom. Nem akarok semmit csinálni, csak aludni, enni, beszélgetni, sétálni, kávézni, szaunázni, olvasni. A e-book olvasómat időközben teletöltöttem könyvekkel, alig várom. Meg a kettesben töltött időt várom nagyon. Nem akarok belegondolni, hogy mikor voltunk utoljára kettesben. Szerintem több mint fél éve.

Sok minden izgalmas dolog fut még közben...kiderült a nyári zárásunk időpontja, így elkezdjük tervezni a nyaralást. Jó lenne minél hamarabb megszervezni, mert fogynak a szálláshelyek. Idén Erdély és Bulgária a cél, valószínűleg másfél-két hétre, klassz kis utazást tervezünk. Ezzel kapcsolatban kértem a vezetőt, hogy számolja kis részemre a részarányos szabadságokat (mivel határozott idejű a szerződésem), de ő csak vállat vont, hogy nem számolja ki, minek, úgyis meg leszek hosszabbítva. Ja, oké. 

Jajj úgy örülök ennek a hétvégének most, nagyon vártam. Igaz, ma sem keltünk későn, mert fél 7-kor már kávéztam és löktem a hintát a konyhában, de nem baj. Most jól bereggelizünk Lehellel, aztán elmegyünk állatsimogatóba, utána ebédelünk valahol. Délután sütit sütünk, mert holnap megyünk át sógornőmékhez, akik új lakásba költöztek, amit én még nem láttam.  De a mai nap végre a miénk: csak a kisfiam és én.