Nehéz időszakon vagyok túl, az elmúlt hetekben nagyon sok volt a stressz. Remélem most már kikecmergek belőle. Bár múlt héten is ezt hittem és még akkor se volt vége. Voltak mindenféle munkahelyi problémák...a vezetővel, az egyik munkatársammal, nem volt jó. Most így pár hét elteltével máshogy látok rá a dolgokra. A vezetővel fogok majd beszélni négyszemközt, valamikor a húsvéti szünet előtt tervezem még. Az mondjuk már a jövő hét...meglátjuk, mondjuk túl sok kedvem nincs hozzá, de túl akarok esni ezen a beszélgetésen. Mert így most csak arra tudok gondolni, hogy milyen kétszínű az a nő. Az egyik munkatársammal kapcsolatban meg...áhh, hagyjuk is. Tipikusan ez a "mindent én tudok a legjobban és ezt csak így lehet csinálni, mert én szerintem így a jó" típusú ember. Kiráz tőle a hideg, de amióta ezzel kapcsolatban is eltelt egy kis idő, próbálom nem felvenni és nem hazahozni a stresszt és a hülyeségeit. Sajnos olyan, hogy tökéletes munkahely, nem létezik, vagy én legalábbis még nem találkoztam vele. Közben betegek is voltunk. Lehel itthon volt lázzal, aztán ment egy hetet, majd úgy köhögött éjjel, hogy másnap itthon tartottam. 3 nap múlva ment volna, de akkor olyan szinten jött vissza a köhögése, hogy elvittem orvoshoz. Elkapta az rsv vírust, úgyhogy itthon pihengetett egy hétig. Mindemellett én is lerobbantam. Először olyan forgó szédülésem volt fél napig, ami csak nagyon erős másnaposságkor szokott előfordulni. Elég ijesztő volt, mert nem tudtam mire vélni, csak forgott velem a szoba és émelyegtem folyamatosan. Nem is mentem dolgozni. Később kiderült, hogy ez is valamiféle vírus lehetett, már két másik ember a bölcsiből is pont ugyanígy érezte magát. Mire 3 nap után visszamentem dolgozni, mert ellenőrzésünk volt és nem akartam a többiek szemében az az ember lenni, aki megússza itthon az ellenőrzést, szóval mire visszamentem, lázas lettem és alig bírtam mozogni is. De nem volt arcom megint betegszabira menni, így gyógyszerrel kibekkeltem a napokat és amikor hazajöttem, lefeküdtem meghalni. Tegnap éreztem magam először jobban, úgyhogy remélem végre teljesen meggyógyultam. A suli is a nyakamon van folyamatosan, irdatlan mennyiségű a beadandó. Az egyik tárggyal tudtam haladni, amíg itthon voltam, de azt is beteg gyerek ágya mellett írtam, félig másra koncentrálva. A figyelmem állandóan ezerfelé van, nem is érzem magam most egy egésznek. Ami még tök nagy stressz nekem, hogy volt ének óránk, ahol a követelmény a furulya. Első órán a tanárnő megmutatta, aztán áprilisban lesz még egy óránk és utána a harmadik órán már vizsga 60 dalból. Szóval igazából teljesen magunkra vagyunk hagyva ezzel a furulya dologgal, el van mondva az elmélet és megmutatva a gyakorlat. Nekem ez az egész így egy "nesze semmi, fogd meg jól". Gyakorlok itthon, de hát nem megy. Voltak emiatt is álmatlan éjszakáim, de arra jutottam, hogy ha nem sikerül a vizsga, akkor majd nyáron elmegyek magántanárhoz és megtanulom. Nincs jobb ötletem.
Na de most, talán most jön már egy kis jobb időszak és kisimulnak a dolgok. Az már örömre ad okot, hogy ezen a héten csak 4 napot dolgozok. Kivettem a szerdát szabadnak, mert családi fotózás lesz Lehel bölcsijében, ami önmagában még nem lenne indok, de a fogorvos is aznapra tudott csak időpontot adni (ahová harmadszorra megyek vissza, mert legutóbb nem lett jó a korona, amit készítettek). Szóval így már arra gondoltam, hogy kiveszek egy napot akkor ezekre, hogy ne rohanás legyen aznap minden. Szóval ez megnyugtató. Megnyugtató az is, hogy jövő héten húsvét és 4 nap pihi lesz itthon. Ráadásul idén húsvétra esik Lehel születésnapja, ami miatt meg nagyon lelkes vagyok. Az ajándékát már korábban megvettük (pedálos biciklit kap) és lesz két tortája is. Az egyiket a bölcsibe visszük majd be, ami ilyen üdítős-dömis torta lesz (mivel rendes süteményt nem lehet már bevinni), az itthoni meg epres-csokis emeletes torta lesz versenyautókkal, ez volt a kívánság. Ezeket nagy örömmel készítem neki.
Vannak még jó és izgi dolgok, programok, amik végre lesznek, mert ez is már baj volt az utóbbi hetekben, hogy nem is töltődünk fel sehol, semmivel. Minden nap csak egy sor rohanás volt, vagy itthon voltunk lerobbanva. Most végre ki is mozdulunk majd színházba, bábszínházba, lesznek családi események, sőt, még egy utazást is beterveztünk május legelejére.

Tényleg sok lehetett, kitartás! Képzeld, nekem az az emlékem a furulyatanulásról, amikor a Waldorf-képzésre jártam, hogy kérdeztem a mellettem ülő csajtól az órán, hogy te figyi, nagyjából jó helyen vannak egyáltalán az ujjaim? Aha, felelte, csak fejjel lefelé tartod a furulyát! :D
VálaszTörlésKöszi Heni!
TörlésEz vicces lehetett! :D Nekem az volt a "poén", hogy a mellettem ülőkkel az órán, akikkel dumáltam, szintén ilyen "még sosem furulyáztam én sem, fogalmam sincs róla" típusú emberek voltak, mire a kezdeti gyakorlás után együtt fújták tökéletesen a tanárnővel.
Én tudok furulyázni, és szívesen segítenék is, csak messze lakom tőled. Viszont az ország elég jól lefedett zeneiskolákkal, én bemennék egybe és megkérdezném, nem segítene-e egy-két órát valaki onnan (nyilván pénzért, de a stressz levételért cserébe megéri).
VálaszTörlésViszont annak a tanárnak is kötelessége lehetőséget biztosítani konzultációra, aki amúgy tanítja a tárgyat, adnék esélyt annak is.
Köszi, kedves vagy! :)
TörlésÉn is ott tartok már, hogy keresek tanár, veszek 2-3 órát, azzal talán átcsúszok. A vizsga 3 részből lesz, ének, mondóka, furulya. Első kettővel nem lesz semmi gond, szóval remélem ha látja a tanárnő, hogy tudom melyik hang melyik, csak bénán hangzik, attól még tud adni egy kettest.
Ezen én kicsit fel vagyok háborodva, hogy ennyi az oktatás és ott a követelmény. Majd utólag lehet értékelni és akkor biztos nem fogok jó pontokat adni, pedig nem vagyok rosszindulatú. Kijelentette az órán, hogy ő többet nem tud segíteni.