életmorzsák

  Letudtuk a múlt heti maratoni munkahetet. Nagyon elfáradtam, hat napig jártam 6-ra dolgozni, a szombat extrán megnyúzott a sok ember és program, szereplés, mosolygás miatt. Persze minden jól sikerült, de nagyon érzem, hogy a tartalékaim végére érek (értem?). Elballagtak a törpjeim, az ötből négy, egy gyerekem marad még velem egy évet (és milyen szuper kissrác lesz ő is, hajajj! jelenleg épp fejlesztést kap és már most látszik rajta). Megvolt a műsor, amiben száz százalékig részt vettem, bár őszintén, a szívem mélyéről nem támogattam volna, még a módszertan is kimondja, hogy bölcsődében nem szerepeltetünk. Persze nem volt kötelező és lehetett szaladni anyához, aki akart, de a szülők megkönnyezték a műsort és egyébként aranyos volt. Az utána lévő programok tömkelege fárasztott ki igazán, de aztán végül is elég hamar hazament mindenki, dél körül már pakoltunk, egyre pedig itthon voltam. Egy napom volt pihenni, aztán elindult az új hét. De a pihenésnek még mindig nincs itt az ideje, a társam másfél hétig szabadságon van jelenleg, úgyhogy egyedül vagyok. Aztán mindenféle más is van a héten, SNI értekezlet, plusz a héten értekezlet az átszervezésekről, ami miatt picit izgulok (áttesznek másik helyre? hová? maradok? ki lesz a társam?). Jövő héten aztán ránk zúdulnak pluszban az ügyeletes gyerekek, azt hiszem hozzám 4 gyerek fog jönni a jelenlegiek mellé. Azt még nem tudom, hogy hogy fogunk elférni, mondjuk plusz 4 ágyat hova fogok letenni...

Ezek mellett velem is történt némi változás. Rögtön kettő is. Egyrészt csináltattam egy új szemüveget, aminek picit nagyobb a kerete és a régi sötét helyett az új átlátszó. Gáborral együtt választottuk és egyszerre mondtuk, hogy ez legyen, ráadásul a munkahelyen is már sokan megdicsérték, de azért nekem még egy picit szoknom kell. Másrészt elmentem fodrászhoz és levágattam a hajamat, valamint újra barna lett a színe. Nagyon hiányzott, de most meg persze ez volt irtó furcsa. Már ezt is hellyel-közzel megszoktam, de első nap annyira nagy volt a változás és talán kicsit nem is tetszett akkor még, hogy szó szerint megviselt. Aztán kaptam pár bókot bent, hogy sokkal jobban áll, 2-3 nap alatt én is jobban megszoktam, azóta pedig éreztem már azt, hogy ez sokkal inkább az én igazi színem, mintsem a szőke. 

Az autómmal kapcsolatban az volt még, hogy Gábor még aznap bemászott alá és megkopogtatott ezt-azt, ami után beindult. Most azóta is rendben indul és megy, de mindenképpen el akarom vinni szerelőhöz, hogy nézze meg, mert sejtem, hogy ez a kopogás csak ideig-óráig tette használhatóvá. Az sem mellékes, hogy a klíma is elromlott benne kb. egy hónapja, szóval úgy viszem majd el szervizbe, hogy mindkét dolog kerüljön javításra. 

A nyári bakancslistánk alakulgat, de múltkor szembesültünk vele, hogy a négy hetet leszámítva, amikor itthon leszek, csak a hétvégéink lesznek szabadok. Üdv a hétfőtől-péntekig tartó munka világában. Szóval a hosszú nyaralást és a kutyát erre a négy hétre tervezzük, míg a rövidebbeket bepasszintjuk a hétvégékbe. Most szombaton pl. Kóspallagra megyünk a Szent Orbán Erdei Hotelbe, már nagyon várom. Jövő héten pedig a Duran Duran koncertre megyünk, én nagyon szeretem őket, Gábor sajnos nem, így tesómmal megyek. Az exem nagy kedvence volt egyébként, szerintem általa ismerem ennyire a zenekar számait. Valószínűleg amúgy ő is ott lesz a koncerten, de szerintem kevés az esély arra, hogy összefussunk (szerencsére).