september is coming

  A mai napon éreztem először azt a szünet alatt, hogy lassan elég volt a pihenésből és igazából nem baj, hogy nemsokára kezdődik a munka és az egyetem. Ami viszont nagyon fog hiányozni: hogy reggelente addig alszok, amíg jólesik, tudok mindennap tornázni itthon és kényelmesen, ráérősen főzni. Amúgy a programoktól kicsit már túlcsordulok, annyi minden volt. Tényleg minden napra jutott valami apróság, valaki jött vagy mi mentünk valakihez, mentünk erre-arra, utaztunk. Itthon is kicsit behoztam magam a rendrakással, az egyetemi tárgyaim anyagai szépen mappákba válogatva (jövő félévben szigorlat), hivatalos papírok átválogatva, karácsonyi díszek szép új dobozokban, tematikusan elpakolva (idén Gábor szedte le a fát és a díszeket összevissza tette a régi dobozokba, amik már kb. mindenhol el voltak szakadva, szóval vettem új tárolókat és most minden a helyén). Amit még szeretnék megvalósítani a hétvégén, az a kiságy szétszerelése és elpakolása. Ezután szeretnénk kifesteni és kicsit átrendezni a hálószobát, de ez már őszi projekt lesz. Azt talán nem is meséltem, hogy Lehel már hónapok óta egyedül alszik a szobájában. Kb. fél éve átrendeztük kicsit a szobáját és betettünk neki egy rendes egyszemélyes ágyat. Vettem neki ágyneműgarnitúrát és a huzatokat ő választhatta ki (dinósat választott, ami a sötétben világít). Leesésgátlót is vettünk hozzá. Tök jól néz ki az ágya és tök kényelmes, biztonságos. De mindig csak mondogatta, hogy majd egyszer ott fog aludni, ugyanúgy velünk aludt. Én nyáron szerettem volna átszoktatni, még jóval az ovikezdés előtt. Azonban magától megoldódott a helyzet, mert amikor nyár elején elmentünk Kóspallagra pihenni, a szobába betettek neki egy pótágyat (pedig nem igényeltem). Ahogy beléptünk a szobába és meglátta, rögtön odaszaladt, hogy az az ő ágya és ő (csak ő) abban fog aludni. Mondtuk, hogy oké, este odaültem mellé egy székre, elaltattam és aludt is teljesen egyedül reggelig. Másnap hazajöttünk és onnantól a saját ágyában aludt önszántából. Igazából az altatásra sem panaszkodom, mert 8 körül bemegyünk a fürdésből, még hagyom kb. negyed órát játszani, amit szeretne (de a szobából már nem megyünk ki), fél 9 előtt fekszünk, választ egy mesekönyvet, bebújunk, én elolvasom a mesét, aztán villanyoltás. Kicsit még beszélgetünk a napról vagy elmondja, amit szeretne vagy felteszi a kérdéseit :D, aztán 9-kor már alszik. Nagyjából ott is alszik egész éjszaka, de néha persze átjön hozzánk. Vagy sír és akkor érte megy valamelyikünk vagy ő maga benyit éjjel 3-4 körül és közénk fekszik. Nagyon jó így, Gáborral újra van hálószobánk és saját ágyunk, de azt is szeretjük, amikor éjjel megjelenik és bebújik. Én nagyon szeretek vele aludni, igazából mindig is szerettem, a H betűt leszámítva (mi az ágy szélének élénk próbálunk aludni, hogy le ne essünk, Lehel pedig köztünk merőlegesen szundikál). Kicsit eltértem a tárgytól... A lényeg, hogy nagyon jó nyarunk volt, feltöltődtünk pihenéssel és élményekkel és még nincs vége! Holnap délelőtt elmegyünk az új Mancsőrjárat mozira, vendégeink is lesznek még, akik itt alszanak, elvileg pénteken Lehel nagyon jó bölcsis kis barátja is átjön játszani és lesz sok palacsinta. Jövőhéten pedig érkezik a családba a kiskutya, annál jobb programunk nem is lehetne!