Nagyon jól telt az őszi szünet. És azt is nagyon jól tettem, hogy végül azon a héten az utolsó két napon nem mentem be dolgozni. Hiába mondta az orvos, hogy elvileg már mehetnék, szerintem a fizikai kímélet nem egyenlő azzal, ha 13 kilós gyerekeket emelgetek. A szünetben amúgy nem csináltunk semmi extrát, tehát nem nagyon programoztunk, csak csordogáltak a napok a maguk kis medrében. Persze sokat sétáltunk a kutyával és voltunk többször is a játszótéren. Emellett sokat voltam a konyhában, amit most nagyon élveztem. Sütöttem oreos csokitortát, körtés pitét, főztem belga forró csokit (nem diétáztunk). Készült házi hamburger, sütőtökkrémleves, rakott krumpli. Egyik reggel pedig mcreggelit is csináltam meglepiből, ami Gábornak nagyon ízlett, hármat is megevett belőle, nekem viszont annyira nem jött be.
Legfőképp amúgy aludtunk, játszottunk, tököt faragtunk, mesét néztünk, este filmet. Olyan jó volt egy kicsit lelassulni, hogy el se bírom mondani!
Szombat este voltunk csokit gyűjteni a környéken. Nálunk elég komoly szervezés állt emögött, külön weboldalt készítettek a szervezők, regisztrálni kellett, édességet beadni, a gyerek kapott QR kódot és karszalagot...stb. Egy térképen láttam a fogadóházakat, azokat előre be kellett jelölni, hogy hova tervezünk majd ellátogatni és útvonalat kellett készíteni. Bevallom, elsőre elég macerásnak tűnt, de akkor este már jó volt, hogy megvolt a pontos útvonal. Ez mondjuk kicsi gyerekkel jó, a nagyobbaknak gondolom mindegy, ők egész este úgyis kint vannak és gyorsabbak is. Mi fél 5-kor indultunk és a kis nyári strandkocsival mentünk. Csatlakozott hozzánk Lehel egyik ovistársa is, mindketten befértek a vagonba. Először úgy volt, hogy autóval megyünk, de annak úgy nem igazán lett volna hangulata és a szervezők is kérték, hogy aki megteheti, na autózzon a házak között. Még jó, hogy volt ez a vagon, máskülönben tényleg autózni kellett volna. Az ötvenvalahány házból mi végül 13 házban jártunk, a gyerekek nagyon élvezték, konkrétan semmitől nem ijedtek meg. Még akkor sem, amikor egy tuja mögül ugrott ki valaki az egyik kertben (én megijedtem :D). Lehel póknak öltözött, nagyon édes volt. Fogta a kis vödrét, abban gyűjtötte a finomságokat. Olyan büszke volt magára, hogy még másnap is mindenkinek azt mutogatta és állandóan kiöntötte a tartalmát, hogy újra és újra megnézze, miket is gyűjtött. Este 8 körül értünk haza, jó kis 6 km-t mentünk így. A kezdeti ellenérzéssel szemben Gábornak is nagyon tetszett a program, szerinte tök jó, hogy így nyitnak egymás felé az emberek a mai világban, ahol inkább már a befelé fordulás, telefonnak/netflixnek élés a jellemzőbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése