blogvember 11

  Persze a vacsi végül tök jól sikerült a barátainknál, finomakat készítettek és jókat beszélgettünk, a gyerekek pedig egymás után találták ki a jobbnál jobb játékokat. Csak hát én pont tegnap nem tudtam kicsivel 6 előtt eljönni a munkából és mire hazaértem, már azonnal indultunk is és fél 7 után értünk csak át. A vendégségből haza meg fél 10-kor. Egy munkás, ovis kedd estén, amikor másnap ugyanúgy mindenki megy a dolgára. Nekem az ilyen borzasztóan a komfort zónánom kívül esik. Ideges, nyűgös is voltam emiatt, főleg hazafelé jövet, össze is kaptunk Gáborral. Ő nem értette, hogy miért vagyok ilyen feszült, főleg, hogy az este jól sikerült. Utána tovább veszekedtünk otthon, én kibuktam, hogy meggyszörpöt csinál este 10-kor a gyereknek és engedi fogmosás nélkül lefeküdni. Persze én lettem a túl szigorú szülő, aki kiönti a szörpöt a mosogatóba. Lehel nagyon sokára is aludt el, túlpörgött és a feszült hangulat se volt rá jó hatással. Én végül együtt aludtam el vele és azokkal a gondolatokkal, hogy lehet tényleg túlfeszkóztam az estét, olyan jó lenne néha egy kicsit lazábbak lenni (nem a szörp és a fogmosás miatt, abban igazam volt).

Reggelre aztán szerencsére kipihentük a veszekedést es jó volt megölelni egymást. Feltettem a kávét, Gábor leszaladt az automatához, mert megérkezett a telefonom (és az övé is, ugyanis ő is vett, neki a kijelző közepe volt betörve már egy ideje). A reggel nyugis és békés volt, Lehel kakaót iszogatott a kanapén. Aztán én ma kivételesen nem mentem velük reggel az oviba, mert nem volt otthon mára főtt kaja és pékáru sem, így gyorsan összeütöttem valamit a fagyasztóból és sütöttem ki zsemléket. Gábor hazaért, együtt megreggeliztünk, majd én már jöttem is dolgozni.