mit főzzünk?

 Általában nem szoktunk túl sokat agyalni azon, hogy mit együnk, ha megéhezünk. Gyorsan és ügyesen főzünk mindketten, sokszor azt érzem, Gábor még nálam is jobban főz. Szokott is sokszor, főleg, hogy munkába is itthoni kajákat szoktunk vinni, egyikünk se egy nagy rendelős fajta. Szerintem amióta együtt vagyunk, mindösszesen egyszer rendeltünk eddig pizzát (és akkor is csak azért, mert nyár volt, többen voltunk, kicsit berúgtunk, kellett két hatalmas pizza). Éttermekbe is csak a Balcsin voltunk nyáron, illetve egyszer elmentünk nővéremékkel a Vin Vin-be, de egyikünket se nyűgözött le (őt sajnos annyira nem, hogy már a Khan-ba se akar eljönni velem, pedig az a hely tényleg csillagos ötös). Szóval mindent megfőzünk, megsütünk itthon: legyen az egy egytálétel, húsok, levesek, pizzák, sütemények, nehezebb fogások (karácsonykor nálunk volt a családi vacsora, konkrétan Michelin csillagos konyhának éreztünk a kis konyhánkat, olyan fogások kerültek ki a kezeink alól). Meg mindig annyi mindent megkívánunk, hogy ritkán tesszük fel a kérdést: mit főzzünk? 

Hétfőn készítettem életemben először töltött paprikát, ami nagyon finom lett. Kicsit ugyan pórul jártam a szósszal, mert a fél liter passata és a hozzáadott sűrített paradicsom+víz is kevésnek bizonyult, így le kellett szaladnom a kisboltba még fél liter passzírozott paradicsomért. Én szerintem nagyon eltaláltam a végére az ízt, a gombóc is fincsi puha lett. Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy Gábor is szereti ezt az ételt. Ő ugyan még sózta-cukrozta magának pluszban, de ezen már nem lepődtem meg.

A hét közepén sor került a rántott csirkemájra, amire szintén napok óta vágyakoztam, mert nagyon rég ettem utoljára. Készítettem mellé házi francia salátát. Hát, valami isteni lett! Gyakrabban kéne ilyesmiket enni, én pl. imádom a kukorica, virsli, krumpli, tészta salátákat is, a kedvencem pedig a zöldbab saláta, az mindent visz, mégis nagyon ritkán eszek csak ilyet. 

Ma pedig, a nem túl nagy ötletelés után, már egy adag corn flakes-es csirkemell sül a sütőben, amihez krumplipürét fogok csinálni és a múltkor lefagyasztott brokkolit is megfőzőm mellé. Vasárnaponként Gábor haza tud ugrani a melóból egy órára ebédelni, így nem kell egyedül ennem. Örülök is neki, meg nem is, mert nyilván szuper, hogy jön, nem kell egyedül (l)ennem, készülni is szeretek, ugyanakkor az is jól esne néha, ha egyedül maradnék és nem főznék semmit, csak pihennék, az ágyban és a kanapén feküdnék felváltva, elég lenne nekem délután 2-kor melegszendvicset meg fagyit ebédelni és a konyha sem úszna a vasárnapi ebédkészítés utáni állapotokban. Na de mindjárt itt is van, úgyhogy ránézek a húsra és kiveszem a vajat meg a tejet a hűtőből. Még egy sütés nélküli túrórudi tortához is bevásároltam a hozzávalókat a héten, a délutáni kedv függvénye, hogy lesz e kedvem megcsinálni, bár eléggé csábító, hogy istenien hangzik és még a sütőt se kell bekapcsolni hozzá, egy formában kész van az egész. Vajon megcsinálom?