fronthatások és társaik

 Néha nagyon meg tudnak viselni fizikailag a különböző fronthatások. 

Kezdődött azzal tegnapelőtt éjszaka, hogy Marcipán megint ébren töltötte a hajnaltól-reggelig tartó időszakot. Ez sikeresen nem történt meg az elmúlt több mint fél évben, örültem is nagyon, hogy sikerült beállítani a gyógyszerezését. De aznap hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy hangosan liheg, és fel-le rohangál a lakásban. Kiszalad a bejárati ajtóhoz, ott sír fél percig, majd zaklatottan visszarohan, de legalább olyan gyorsan, mintha bárki is hívta volna. Próbáltam megnyugtatni, visszatessékeltem az ágyára, simogattam, közben nekem is kezdett lecsukódni a szemem. Csakhogy hirtelen úgy éreztem, hogy elhagyta az ereje és kifeszül, becsúszik az ágy alá....ez azonnal kiverte az álmot a szememből, felrángattam, ahogy bírtam, de szerencsére nem kapta el a roham. A nyakörvénél fogva kivittem magammal az előszobába és kicsit kimentem vele a folyosóra (epilepsziás roham esetén a hirtelen hideg hőmérséklet változás jótékony tud lenni, akár el is űzheti a rohamot). Kint levegőztünk a mínuszban (én hálóingben) pár percet, aztán visszacsoszogtunk, beadtam neki egy fél sevenalt és visszavittem a helyére. De még vagy 20 percig lihegett és a mászkálást is újrakezdte. Közben Gábor kezdett el horkolni. Úgyhogy már majdnem 5 óra volt, mire azt éreztem, hogy újra vissza tudok aludni. Egy óra múlva viszont szólt az ébresztő, Gábor hozta a kávét, én viszont úgy éreztem magam, mint aki jó erősen másnapos és még fejbe is vágták... Konkrétan szét akart hasadni a fejem, még a kávé se esett jól, szédültem, hányingerem volt. Mikor elindultam dolgozni, akkor arra is rájöttem, hogy jócskán alul öltöztem, mert az árnyékban nemcsak majd' megfagytam, hanem azt éreztem, a szél még jobban széthasítja a fejemet. Annyira fájt, hogy mire beértem a munkahelyre, konkrétan lázasnak éreztem magam. Gyógyszert bevéve félóra múlva már sokkal jobban éreztem magam, de valahogy egész nap bujkált bennem ez a kialvatlanság és migrénes nyomás, csak az estét vártam, hogy bebújjak a paplan alá. Ráadásul tegnap valamiért egy felettem lévő cső órákon át búgott, nem tudom mit fúrtak és miért, de nekem olyan volt, mintha az agyamban szólt volna az a búgás (migrénkor az utcai autós forgalmat szoktam otthon úgy érezni, mintha a fejemben mennének és dudálnának az autók, motorok -szörnyű). Szóval azt hittem, az este megváltást ad majd, de a fürdő se esett jól, a vacsora sem (még mindig hányingerem volt), aztán az elalvás is nehezen ment, mert mindent túl hangosnak éreztem (pedig semmi nem volt hangosabb az átlagosnál). Éjszaka pedig a jobb halántékomon konkrétan egy idegcsomót éreztem, ami egész éjjel görcsölt. Marcipán éjjel fél 3-kor megint az ágyam mellett ült és engem nézett azzal a "nem vagyok itt" tekintetével. Szerencsére hamar kizökkent és visszaaludt. Én reggel 6-kor egy szem algopyrinnel indítottam a napot és után elvágták az egészet, hirtelen visszatért belém az erő. De nagyon megviselnek a frontok, amúgy nem mindig és főleg nem ennyire erősen, de kb. háromhavonta mindig kijut egy ilyen több napig tartó fejfájás-hányinger kombó.