szia szombat!

 Úristen, nem hiszem el, hogy szombat van és már 5 óra óta fent vagyok. Pár napja konkrétan beömlik a fény a lakásba hajnalban. A cicák meg valamiért tényleg rászoktak, hogy hajnalban a legjobb játszani: kergetőzés, kamrincázás a kanapén, pattogós kislabdák rejtélyes előkerülése, poharak gurulásának és aztán széttörésének tesztelése a nappaliban. Egyébként nem voltak ők mindig ilyenek. Mikor a hálón kívűl aludtak, akkor a fekete színű ordított hajnalban, hogy éhes. Most nincs ordítás a kajáért, cserébe őrült játék és rombolás van, de esküszöm, hogy ezt Gábor vonzotta be. Ő emlegette folyton, hogy a cica a hálóba nem való, mert éjszakai állat (ebben igaza van), de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy az én macskáim addig alszanak, amíg én. És ez így volt. Mindaddig, amíg szerintem olyan sokszor emlegette, hogy éjszakai állatok, hogy végül igaza lett és a macskáim hajnali randalírozóvá váltak. Ami most már sajnos engem is zavar és engem is felver minden hajnalban. 

Ha már fent voltam, felkeltem. Hajnalban megkávéztunk és megreggeliztünk, mintha munkába mennénk. Gábor mondjuk tényleg le is ment Dunavarsányba, szeretne már azzal a házzal minél hamarabb kész lenni, így is csúszásban van vele a tervezetthez képest. Én meg elmentem a Lidl-be, mert megálmodtam, hogy májgombóclevest fogok főzni (de saját májgombócot készítek, nem a mirelitből) és mákos kalácsot fogok sütni. Megvettem a csokitojásokat, habár a szerelmemen kívül nem hiszem, hogy idén bárki más meglocsolna (najó, esetleg Marci, de csak ha lesz ideje meglátogatni). Aztán sétáltam egy nagyot Marcipánnal, majd még egy kávéval és a második reggelivel visszafészkelődtem a kanapéra. Közben nézem A Keresztapa második részét (régen is szerettem, egyik exemmel egész sokszor megnéztük, de most annyira rákattantam, hogy lehet megveszem könyvben is). Fut a lakás, a leves még sehol, körmöt is szeretnék lakkozni, a mákos kalács meg szerintem várat magára holnapig (meg közben rájöttem, hogy még névnapi marlenka is van a hűtőben, addig nem sütök). Gábor úgyis rám parancsolt induláskor, hogy nehogy takarítani, meg főzni merjek, pihenjek és kapcsolódjak ki! Úgyhogy én végülis most követem a parancsokat...

Imádom ezt a cargo nadrágomat,
Gábor viszont utálja (szerinte fiús),
úgyhogy csak akkor veszem fel,
amikor ő nincs velem :)