covid álmok

 Álmomban mentem a Puskás Ferenc Stadionba az oltásra. Nagy sor volt, de aztán valahogy több kapu megnyitott és mindenki tudta hova kell mennie. Többlépcsős beléptetés volt, engem végig egy önkéntes segített, hogy hova kell mennem (aki álmomban az egyik régi exem unokatestvérének a felesége volt?). Az egész olyan volt, mintha nem Magyarország lenne, mert minden nagyon szép és tiszta volt, világoskék függönyökkel, csend és nyugalom volt mindenütt. Engem félre hívtak egy szélső függöny mögé, ott volt Müller Cecília is és mondta, hogy akkor mehet az oltás. A lábszáramba akarták beadni (?), de mondtam, hogy szó se lehet róla, a vállamba kérem. Az oltást adó belém szúrta, de valahogy megbicsaklott a tű hegye és a fele félre ment. Azt mondták, jó lesz így is. Utólag kérdeztem meg, hogy milyen oltást kaptam? Azt mondták, hogy Johnson&Johnson-t és hogy tesztelés alatt áll, én voltam a tesztalany.... Azt hiszem ez az álom mindent leír arról, hogy hogyan állok én az oltáshoz: hogy bár regisztráltam rá és el is fogok menni, ha kapok sms-t, de azért nem igaz, hogy nincsenek kételyeim vele kapcsolatban. 

Közben a fejfájás éjjel fél 1-kor megint kiparancsolt az ágyból, hogy bevegyek egy gyógyszert. Aztán azon kattogtam, hogy lehet, hogy agydaganatom van, de most a covid miatt ezzel úgysem foglalkozna senki. Ahogyan nem jutok el most endokrinológushoz és visszérműtétre sem, pedig ez utóbbi nagyon kellene (előbbi is). 

Dolgozni ma sem mentem. Bár már szinte meggyógyultam, de az erőnlétem még nem az igazi. Viszont mivel itthon lábadozom, Gábor megígérte, hogy ma hamar elszökik a munkából, bevásárol húsvétra, utána pedig az egész hátaralévő napot együtt töltjük. Még csak délelőtt 10 óra múlt, de én már nagyon várom őt.