hétvége

 Már el is szaladt a hétvége, ma vasárnap reggel fél 8 van, Gábor már elment dolgozni és egy óra múlva én is indulok. Nagyon szuper volt a péntek-szombatunk, tegnap pont azt beszéltük este, hogy milyen jól kimaxoltuk őket. 

Pénteken végül hirtelen ötlet volt az, hogy utazzunk le vidékre megnézni pár autót. De amilyen hirtelen jött az ötlet, legalább olyan izgalmassá vált minden percek alatt. Gyorsan megreggeliztünk, aztán autóba ültünk, és mivel azzal számoltunk, hogy szinte egész nap nem leszünk itthon, így Marcipánt is elvittük magunkkal. Először Gyöngyösre mentünk megnézni a Fiatot. A kereskedés nyitva volt, be tudtunk menni, de az irodában nem volt senki, csak a mellette lévő autómosóban, így ott megkaptuk a kulcsát, hogy meg tudjuk nézni rendesen. Kipróbálni se volt esélyünk, mert be volt elé parkoltatva legalább 3 autó. Már első találkozásra nagyon tetszett nekünk, kívül-belül egyaránt szinte újnak tűnt (pedig nem az, 2007-es). 

De mivel nem volt senki a kereskedésben, meg amúgy is volt még pár autó Gábor listáján, így tovább álltunk Egerbe. Ott is nagyon klassz kocsit néztünk meg, egy VW Golfot, ami mindkettőnknek nagyon tetszett. El is vittük egy körre, szuper volt rajta minden, nagyon lelkesek voltunk, úgy tűnt, hogy annak ellenére is őt fogjuk választani, hogy drágább a Fiatnál.

A kereskedő is mondta, hogy rajtunk kívűl ketten is nézték két nap alatt és mindenkinek nagyon tetszett. Elmentünk egy nagyot sétálni és átbeszélni a dolgokat, úgy be voltunk sózva, hogy ezt fogjuk választani. Nekem azért tetszett egy picit jobban, mert nagyobb, magasabb és biztonságosabb, meg mivel előtte is Golfot vezettem, van egy kis vonzódásom a VW-hez. Gábornak meg azért, mert bár a Fiat is szuper, egy VW egy pár fokkal azért mégis komolyabb. Szóval már ott tartottunk, hogy bemegyünk és letesszük rá a foglalót. Aztán Gábor mégis úgy döntött, hogy inkább rácsörög az autószerelőjére és megkérdezi, mert bár ő is ért hozzá (hogy pl. milyen benne a motor meg a váltó), de jobb még egy szakmai véleményt hallani. Az autószerelő azt mondta, hogy szerinte ne vegyünk meg, jó kis kocsi, de nagy eséllyel tönkre fog menni benne a magas nyomású szivattyú amit fél millió javítani, plusz tiptronic váltós, ami ha kuka, megint fél millió. Persze nem biztos, hogy tönkre fog menni, de ha igen, akkor egekben a javítása, szemben a Fiattal, ami persze szintén tönkremehet, de abba jóval olcsóbbak ezek az alkatrészek. Úgyhogy végül otthagytuk a VW-t és újrahívtuk a gyöngyösi kereskedést, hogy ugyan ki lehetne -e próbálni a Fiatot. Az ember azt mondta, hogy igen, de sajnos csak 5 körül érne ő be a kereskedésbe. Ami nekünk szuper volt, mert így maradt még két óránk. Úgy volt, hogy innen még elmegyünk Noszvajra egy Fiat Bravo-t megnézni, de közben az ismerősökhöz is be akartunk volna ugrani Egerszalókra, a kettő viszont már nem fért volna bele az időbe. Már úgy volt, hogy indulunk Noszvajra, de amikor rá akart keresni az útvonalra, a kocsi hirdetése már nem volt fent, így egyedül a kis Fiatunk maradt esélyes és időnk is lett meglátogatni a barátokat. Gyorsan megebédeltünk az autóban, aztán elmentünk Egerszalókra hozzájuk. Nagyon szép, takaros kis házikójuk van, nyáron megszálltunk náluk egyszer, nagyon szeretem ezt a helyet. Sajnos amióta van a covid, semmi bevételük nincs, üresen állnak a kiadó házak, szobák. Csináltak egy kis felújítást közben, megmutatták, nagyon szép lett, előtte is az volt, de most aztán tényleg szuper. Csak közben belefáradtak ebbe, hogy mindig azt hiszik végre kinyithatnak és aztán mégsem. Úgyhogy most azon gondolkodnak, hogy eladják az egészet úgy, ahogy van, Jászberényben kinéztek valami hatalmas házat maguknak, oda költöznek, elmennek fix bérért dolgozni a Samsung gyárba és kész. Kicsit szomorú volt ezt hallgatni, hiszen ők évekkel ezelőtt ezért adták fel a pesti életet, hogy kikerüljenek a mókuskerékből, hogy ne legyenek munkahelyhez/főnökhöz kötve, hogy ne legyen robot, és megcsinálták: gyönyörű helyen élnek és a maguk urai évek óta. Most meg itt a világjárvány és romba dől minden. Bíztattuk őket, hogy tartsanak még ki, mert most lehet csábító a fix munka így egy év nulla bevétel után, de aztán abba is belefáradnának fél után, hogy megint lehet menni a gyárba dolgozni. Jó, persze, könnyű okosakat mondani így, hogy nekünk van munkánk, én nem tudom mit csinálnék ebben a helyzetben.

Naa, de a lényeg, hogy 5-re visszamentünk Gyöngyösre, kipróbáltuk a kicsi kocsit (Gábor vezette, és majdnem tönkre is tette rögtön, ő nem vezetett még automatát, így automatikusan taposta le a féket a bal lábával a kuplung helyett, meg nyúlkált folyton a váltóhoz, az ember kicsit ideges is lett, amíg nem látta rajtunk, hogy megvesszük, aztán már kedves lett). Fhuu a kocsi tényleg gyönyörű, elintéztük a papírokat, letettük a foglalót, aztán én ott ugráltam örömömben a kocsi mellett, mikor kijöttünk az irodából. Hazasuhantunk Rákoscsabára elújságolni, Gábor anyukája meg az öccse szaladtak ki elénk, hogy hol az autó, de hát ez nem így megy, se a teljes összeg nem volt nálunk, de ha lett volna, akkor se hozhattuk volna el egyből, semmi papírja nincs kész, még rendszáma sincs (Németországból hozták). Meg aztán ki vezette volna haza Gyöngyösről, én? Késő este értünk haza, vettünk két cidert koccintani, aztán ahogy megittuk, el is aludtunk rögtön mind a ketten. 

Tegnap meg megint ilyen szöszmötölős napot tartottunk: kint voltunk a ligetben Marcipánnal, elmentünk az Auchanba kaját venni, Gábornak be kellett mennie covid-tesztre a munkahelyére (3 naponta tesztelik), főztünk (végre elkészült a túrógombóc, csináltunk gyrost meg francia hagymalevest), kimostam vagy 3 adag ruhát, kicsit kitakarítottam (annyira kellene már egy nagy takarítás, de mikor?), meg filmet néztünk egész nap. Meg persze egész nap az autóról beszéltünk, Gábor már kidolgozta a tervet, hogy milyen ütemben fog velem gyakorolni és milyen leckéket kell vennem tőle. Igazság szerint a félelem helyett már erősebb bennem az izgalom, hogy vezessem, nagyon várom már!