esős hétvége

 A hétvége mozzanatai a következők voltak:

• éjszaka úgy aludtam, mint a bunda, szombaton 8-kor, vasárnap pedig 9-kor ébredtem, mindkétszer kávéillatra és arra, hogy a cicáim a kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességben fogócskáznak a lakásban
• szombaton ok nélküli rossz hangulatom volt egész nap, feszült is voltam, Gábort meg is bántottam, egy ponton meg is sértődött (megjegyzem, jogosan), én viszont a kedélyemen nem tudtam az akaratommal változtatni, így legszívesebben fellőttem volna magam az űrbe (lehet tényleg hisztis picsa vagyok?)
• vezettem: Rákoscsaba-Gödöllő, Gödöllő-Rákoscsaba, illetve a rákoscsabai ház és a csömöri Auchan közötti távot az M0-son!! 
• akkor hitet adott az, hogy semmi nem volt az autópálya ahhoz képest, amiket vizionáltam hozzá, hogy 110-120 volt a max, amivel mentem és végig rohadt stabil volt az autó, hogy sávokat váltogattam és most már kipipálhatom, hogy nem félek a pályától és nem a világ legnehezebb dolga a pályán sávot váltani, ahogy azt előtte gondoltam
• szerintem azon felül, hogy Gábor a világ legaranyosabb, legkedvesebb és leghelyesebb pasija, még a legromatikusabb is, nem tudok betelni vele és nem tudom kinek kéne hálát adnom miatta, hogy megtaláltam őt
• álmodtam baromságokat Marcival, valami elit modell barátnője lett, és a Duna parton ültünk be egy sznob helyre inni, ahol elmesélte ezt az egészet, és hogy a régi életét már feladta, ami felett nem tudtam napirendre térni, hogy anno értem ezt miért nem tette meg (a kisebbségi komplexusom tudat alatt nem hagy nyugodni, állandóan ezt álmodom, hogy én nem kellek, cserébe modell lányok hullanak az égből)
• elmentünk ma a Paskálba, a kis wellness cuccunkkal a vállunkon kértünk két kétórás jegyet, mire a nénike kedvesen, de határozottan közölte, hogy nincs kétórás jegy, így egy tízperces tanakodás után (vegyünk teljes napit? menjünk máshova? menjünk moziba? az még nincs, mit csináljuk?), végül hazajöttünk, és nekiálltunk a pepecselős ebédnek, amihez már egy hete bevásároltunk
• milánói sertésborda került az asztalra, Gábor kedvenc étele (meg az enyém is), Gábor készítette a szószt és a tésztát, én a hússal bajlódtam, és olyan ebédet rittyentettünk másfél óra alatt, hogy majd' megszólalt (közben kint dézsából öntötték a vizet, ősziesen be volt borulva, de mi bent főztünk, beszélgettünk és nevettünk, annyira jó volt, hogy nem is bántuk, hogy nem mentünk be a fürdőbe)
• aztán egész délután filmet néztünk, meg romatikáztunk, mi mást lehet ebben az időben csinálni?

szombati esős séta Gödöllőn, de legalább fagyiztunk egyet

mi nem járunk étterembe, mert ilyeneket eszünk itthon