jaj úgy élvezem én a strandot...

 Mindig tervezem, hogy írok valami régebbi sztoriról. Pl. arról, hogy hogyan ismerkedtünk meg Gáborral vagy milyen próbálkozásaim voltam más pasikkal. Hogy mennyi vicces tinder randin voltam, amiről kb. könyvet írhatnék. Vagy nem tudom, érzésekről, gondolatokról... de aztán mindig csak az van, hogy azt van kedvem és időm leírni, ami éppen történt vagy történik és valahogy nincs energiám mélyebbre menni. Pedig arról is tervezek már hetek óta írni, hogy milyen érzés 100%-kal úgy benne lenni egy kapcsolatban, hogy én előtte évekig szingli voltam. Olyan pasit szerettem volna, aki nagyon elfoglalt, mert én baromi sok időt szeretek egyedül lenni, magammal foglalkozni (értsd: baromi sok idő=akár heti 2-3 nap is). De most olyan párom van, akinek viszont arra van igénye, hogy a munkán kívül mindig együtt legyünk... szóval próbálok ellavírozni az ő és a saját igényeim között, de ez nem mindig sikerül...erről is írok majd egy külön posztot.

Most "csak" az van, hogy megint baromi jó minden. Visszaállt a munka a normális kerékvágásba, ezen a héten pl. csak 38 órát dolgozom. Mi az nekem? El sem hiszem. Ezenfelül a munkámban is akkora energiát érzek, hogy azon is csodálkozom. Úgy pörgök, rohangálok meg intézkedek egész nap, hogy mire ránézek az órámra, emlékeztetnem kell magam, hogy ebédeljek és mire újra ránézek, már az van, hogy fél óra múlva zárok. Ráadásul még a főnökeim is bejöttek nekem segíteni, tiszta kánaán az egész.

Voltunk hétfőn strandon. Kicsit tartottam ettől a naptól, mert még múlthéten úgy terveztük el, hogy akkor hétfőn strand, pihenés, nyugi, semmi más. No munka, no stressz, no ügyes-bajos dolgok, Gábor azt mondta, aznap még takarítani sem enged majd. Ehhez képest, ahogy közeledtünk a naphoz, úgy kúsztak be szépen a hétfői napra a teendők, amiket viszont muszáj volt aznapra tennünk, lévén a többi nap dolgozunk... Így indult, hogy strand előtt már bank, posta, elműnek telefonálás álltak a listán. A bankkal nem tudom mi lesz, lassan egy hónapja várok a hitelre, elvileg minden papírom rendben és meg fogom kapni, de valamiért mégis áll az ügy. Kicsit kezdem azt érezni, hogy szórakoznak velem és inkább mondják azt, hogy nem kapok hitelt és akkor átviszem máshova a pénzem. Mindegy is... A postán is jó nagy sor volt, de kivártam, megjött az autóm törzskönyve. Az elművel is sikerült dűlőre jutni, küldenek majd újra levelet (és már nem fenyegetőztek büntetéssel, ami a szokásuk). Szóval a feladatok ellenére sikerült stresszmentesen megérkezni a strandra, fél 11-kor már a leterített pokrócon süttettük a hasunkat. A Paskálon vannak benti és kültéri medencék is, mindegyik meleg vizes (kivéve az úszómedencét). Felváltva ücsörögtünk mindegyikben, szaunáztunk, Gábor úszott is rendesen, engem nem vitt rá a lélek, iszonyat lusta voltam, pedig én is vittem úszósapkát, hátha. Délután fél 4-kor teljesen feltöltődve jöttünk el, én mondjuk rákvörösre égtem (nem érzékeltem, hogy ennyire égnék, plusz 26 fok volt, nem is gondoltam volna). A nap mindkettőnk energiáját kiszívta, már főzni se akartam otthon, csak elheveredni az ágyon, de ehelyett még le kellett menni Rákoscsabára, mert Gábor meg akarta javítani az autót. Megint eltöltöttünk lent 2 órát, de az autó nem javult meg, pedig még segítettem is egy csomó mindenben, sajnos hiába. Estére értünk haza, sütöttünk pizzát, aztán kidőltünk. Annak ellenére is úgy aludtam, mint a bunda, hogy minden egyes érintésre felszisszentem az égés miatt. Tényleg szörnyen leégtem, még tegnap is megjegyezték idegen emberek a boltban, sőt, még ma is mondták páran, hogy "jó színem" van. 

Gábor viszont nem nyugodott bele abba, hogy nem jó az autó, így kedd reggel áttette az aznapra tervezett maszek munkát és hazament, hogy szereljen. Addig telefonálgatott, meg kérdezgette a haverokat, mígnem sikerült, az autó szépen, pöccre beindult, száguldozott is pár kört vele, hogy minden rendben van -e. (A hiba mindösszesen annyi volt, hogy egy lemerült aksit vettünk szombaton, de erre ugyan ki jön rá, mikor a boltból hozza újonnan...). Ennek örömére este értem is jött és még vacsit is csinált. Vacsi közben, fél 9 körül megint eszébe jutott, hogy nem ment be covid tesztre. Azt hittem csak szórakozik, de tényleg megint elfelejtette. Nem mondom, hogy örömmel és csupa jó modorral távozott, de mire fél óra múlva hazaért, már nem volt dühös. Én meg megint már csak a pénteket várom, aznap kitakarítom az egész lakást (most nem menekül), sütök és főzök (ebédre csinálok töltött palacsintát), délután meg családi névnapozás lesz, oda egy adag túrós pitével szeretnék készülni az ünnepeltnek.

égésem

szerel(mem) ❤

vannak vevőim, akik ennyire szeretnek :)