happiness is a new book

 Én imádok olvasni, de ezen a téren is elég hektikus időszakaim szoktak lenni. Amikor egy könyv beszippant, akkor képes vagyok egymás után csak venni és venni a könyveket és olvasni őket, mindaddig amíg valami jelenlévő dolog ki nem zökkent belőle. Viszont ha kizökkenek belőle, akkor hosszú, hosszú ideig megint nem kapcsolódom rá, ahhoz ugyanis ismét egy olyan regénynek kellene a kezembe kerülnie, ami újra teljes izgalomban tart. De sokszor enélkül is rám tör, hogy hiányzik az olvasás, hogy jó lenne valami szuper regényt találni, ami az élet értelmére világít rá, amiben nagy tanítások vannak, ami izgalmas, ami kalandos, ami szerelmes, ami félelmetes, ami szörnyűséges, ami megnevetett, ami megríkat...vagyis bármi, ami erős érzelmeket vált ki belőlem. Egyébként, ahogy idősödöm és ahogy egyre több könyvön vagyok túl, tényleg elkezdtem válogatós is lenni. Előfordul, hogy egy könyvet le is teszek, mert egyszerűen sz*r, unalmas, csupa klisé, az 50. oldalnál végül feladom, nem bírom továbbolvasni. 

Kedvenc írom a japán Murakami Haruki, majdnem az összes műve a polcomon sorakozik (vagyis jelenleg egy kartondobozban várakozik a szebb napokra). Azt hiszem, hogy csak a legújabb regényének második része nincs még meg, talán 1-2 régebbi, kisebb mű és egy futásról szóló könyv, ami azóta is Marcinál dekkol, amióta kölcsönadtam neki. Az utolsó regénye, A kormányzó halála nálunk 2 részben jelent meg. Nekem megvolt az angol kiadás, szépen egyben, gyönyörű borítóval, jó kis vaskos mivoltában. Kivittem magammal az USA-ba, mert azt hittem, hogy ott majd sok időm lesz olvasni. Persze végül felé se néztem fél évig, és mikor cuccoltam haza, természetesen dupla súllyal lépte át a bőröndöm a megengedett súlyhatárt. A kint keresett pénzemet viszont nem akartam ezért a reptéren hagyni, így ezt a könyvet Simonának, a kinti főnököm feleségének adtam ajándékba. Vele egész nyáron egy csomót beszélgettünk jó könyvekről és mivel ő még semmit nem olvasott Murakamitól, ez meg amúgy is angolul volt, kézenfekvő volt, hogy kinél lesz jó helye a kis könyvemnek. Én imádom Murakami világát, a karaktereit, az atmoszférát, amit teremt, a hatalmas tanulságokat, a mindig, mindig visszatérő hála-érzést, az izgalmakat, ahogy tekeri a szálakat. Külön pontot adok a fordításnak, a művek gyönyörűen vannak magyarra fordítva, olyan mondatokkal találkozom néha, hogy visszaszalad a szemem és kétszer újraolvasom. Kedvencet nem is tudom, hogy tudok -e kiemelni a művei közül...talán az 1Q84 (ez háromrészes és egyszerűen nem tudtam letenni, éjt nappallá téve olvastam), a Kurblimadár krónikája (csak ezt nehéz volt mindenhova magammal cipelni, meg a kádban fogni, olyan vaskos), meg kétségkívül a Kafka a tengerparton, amit még színházban is megnéztem Székesfehérváron (nagy jó a darab is!). 

Legutóbb azonban pont Murakamitól tettem le A kormányzó halálát. Na nem azért, mert unalmas lett volna, hanem valami más oka volt, talán jött a sok vizsgám és Gáborral is akkor ismerkedtünk meg, olvasni nem volt időm. Aztán azóta belekezdtem még valamikor télen Németh László: Iszony c. regényébe, amit már évek óta megvettem és azóta is tervezem elolvasását. Murakami után nagyon furcsa, az tény, persze teljesen más világ a kettő. Ezt is azért tettem le, mert nem volt időm olvasni és így picit elsikkadt, de múlthéten egy csomószor eszembe jutott, hogy meg kéne keresni, melyik dobozba tettem. Végül nem tettem. 

Ma pedig bejöttem dolgozni a plázába, de szinte semmi forgalom nincs. Így mikor szünetben kiszaladtam egy melegszendvicsért, megláttam a szemem sarkából a könyvesboltot, és amíg sült a szendvics, beszaladtam, hogy körbe nézzek. A végén egy Zafón könyvvel jöttem ki. Kb. 12-13 éve olvastam tőle a Szél árnyékát, ami akkor nagyon tetszett, azt se tudtam letenni, amíg a végére nem értem. Ez a mostani regénye egy trilógia első része és még a Szél árnyéka előtt született, csak akkor még nem adták ki. Persze olvasni annyit nem tudtam belőle, amennyit szerettem volna, mert a vevők mindig jönnek, meg van azért más dolgom is, de így az első 40 oldal után azt hiszem ezt a könyvet is szeretni fogom.