Kis galaxis: it's Monday, don't forget to be awesome!

Úgy volt, hogy ma költözünk. Mármint ténylegesen, a cicákkal, kutyával, egész testi valónkkal. A maradék cuccal (ami azért még nem kevés és olyan fontos dolgok is vannak köztük, mint pl. a pezsgős -és boros pohárkészletek) az volt a tervünk, hogy majd visszajárogatunk, amikor szabadnapunk van és folyamatosan hordjuk le őket. Egyszer aztán úgyis lekerül majd minden, meg különben is, ha már lent leszünk, akkor sietettni fog maga a tény, hogy minél hamarabb kiürítjük és megszépítgetjük a lakást, annál hamarabb kiadhatóvá válik. Én már nagyon vártam, kölcsönkértem egy másik cicahordozót is, hogy Csili ne hátizsákban utazzon le és még egy lejárt szavatosságú feliway sprayt (macska feromonos, nyugtató sprayt) is ingyen elhozhattam a patikából. Az ágyunk eltört a múlthéten (ezt a képzeletetekre bízom -vagy inkább nem, mindegy), a cuccok 90%-a dobozban, a konyhai mérlegem is, amit ma mégis elő kellett ásnom. Meg csak úúúgy mennék már...

Erre rá tegnap felhívták Gábort, hogy be tudna -e ma menni helyettesíteni egy kollégát. Ő pedig igent mondott, mert szerinte viszont nem volt annyira nagyon fix a mai költözés és különben is, ráérünk erre még (ja, meg egy csomó pénzt kap a helyettesítésért). Úgyhogy miután én tegnap hazahoztam magunkat munka után kocsival (éljenek a kátyúk! ja, nem), ő pedig főzött egy isteni tojásos lecsót vacsorára, nem volt már se kedvem, se energiám pörölni emiatt, elengedtem az egészet: megyünk, amikor megyünk.

Így ma reggel 8 után ébredtem magamtól (leszámítva a hajnali fél 6-os ébredést, amikor feleszméltem a búcsúpuszira). Hatalmas bögre kávét főztem, mellé megittam egy nagy pohár jegesteát, és csak ültem a kanapén, ébredeztem...szeretem az ilyen reggeleket, amikor azt érzem, hogy annyira nagyon jót aludtam, mintha tegnapról-mára kicseréltek volna. A reggeli italok szertartásos elfogyasztása után (ami ilyenkor alsóhangon is félóra), összekaptam magam és elmentem sétálni Marcipánnal. Utána itthon bedobtam végre a sportcipőimet a mosógépbe és a nyakamba vettem a várost. Én nem tudom hogy van az, hogy minden héten mennem kell a postára átvenni valamit, lassan már megismernek az ott dolgozók. Nektek is ilyen sűrűn kell járogatni vagy csak én vagyok ilyen népszerű? Mindegy amúgy, most a nagymamám ügyével kapcsolatban kaptam egy hivatalos levelet, amit már nagyon vártam, úgyhogy örültem neki. Ezután kerülővel indultam el hazafelé, mert be akartam menni az Aldiba és a Dm-be pár dologért. Kitaláltam, hogy holnap sütök parmezános csirkét, amihez csak parmezánt kellett beszereznem. Viszont, még tegnap meséltem Gábornak, hogy úgy hiányzik a sütés, mostanában viszont nem sütöttem, mert egyrészt kánikula van, másrészt elvileg mindketten diétázunk (leszámítva az estéket, amikor az ágyban fekve esszük a nagy adag, tejszínhabos jégkrémet). Szóval tényleg régen nem sütöttem már és hiányzott is a héten egy kis cukrászkodás. Gábor viszont azt mondta, süssek nyugodtan, azért el fog fogyni. Mire érvelni kezdtem neki, hogy de miért ne...erre ő beleegyezett, hogy akkor ne, de közben láttam rajta, hogy nem őszinte az egyetértése. Úgyhogy ma reggelre megálmodtam, hogy klasszikus new york cheesecake fog kikerülni a sütőből, mire hazaér. Úgyis isteni receptem van hozzá és ilyet még nem sütöttem, amióta együtt vagyunk. Közben a boltban megláttam az áfonyát, úgyhogy a terv áfonyás sajttortára módosult. A boltban nagyon jó dolgokat találtam még: olyan finom sört, amit Szerbiában ittunk naranccsal, úgyhogy vettem narancsot is hozzá, meg sztracsatellás jégkrémet (az aldis és lidl-ös jégkrémeknél szerintem a világon nincs finomabb), meleg, ropogós kenyeret, illetve találtam egy mini-whiskey válogatást, ami szuper ajándék lesz Gábornak majd a születésnapjára.

Mire aztán hazaértem, ő is majdnem megjött, mert hazaugrott ebédelni, a tegnapi lecsót ettük meg. Evés után itthon fetrengtem jó darabig, majd kitakarítottam a konyhát, mostam (állandóan ezt csinálom, de gondolom ezzel mindenki így van....). Aztán összedobtam a sütit, pár perc és ki is kerül a sütőből a harmadik kör után, már csak az áfonyaszemeket kell szépen rápakolni és utána mehet is a hűtőbe. Amúgy semmit nem csináltam ma. Kifésültem a macskáimat, meg takarítottam Marcipán után (élet egy 13 és fél éves kutyával...). Meg azon gondolkodtam, hogy mi legyen a hajammal, ezen már egy ideje töprengek, úgyhogy lehet, hogy nemsokára senki nem fog rám ismerni, de egyszer élünk, nem?