dulifuli poszt

 Fhuuuu, muszáj egy kicsit puffognom itt a blogon, mert kicsit elegem lett a munkatársaimból. 

Az van folyamatosan, hogy fiszem-f'szom cetlik várnak állandóan mindkét helyen. Az egyik helyen még megértem, mert ott bazi sok a munka. Bár ott sem teljesen jogos, mert mint már korábban írtam, bele-bele van kezdve ebbe-abba, és ahelyett, hogy csak egybe kezdene és azt befejezné, otthagyja és belekezd a másikba is, és aztán kis apróbetűs, többoldalnyi cetli készül a félbehagyott dolgokhoz. 

Egy: nem vagyok hülye, én is itt dolgozom, tudom, hogy mi hova megy és mi vele a teendő. Kettő: nem kell két cetlit írni, az egyik munkát fejezze be cetliírás helyett és a másikhoz írjon egyet, amibe bele se tudott szagolni (ha akar, de cetli nélkül is tudom, hogy mi vele a teendő). Három: kurvára felbasz nagyon felidegesít, hogy bejövök a másik helyre, ahol alig van munka, mert alig van vevő és áru is szökőévente kétszer érkezik. Erre bejövök és ez vár:

Megmondom őszintén, ezekkel a teendőkkel 20 perc alatt kész lettem, ha nem kevesebb idő alatt. És egyébként nem azzal van a baj, hogy teendős listát ír nekem, hanem itt az a kérdés, hogy miért írja? Tehát nem a listán sértődök meg, hogy én most bejövök és nekem dolgoznom kell, hanem azért, hogy mi a kibeb'szott fenéért nem tudja ő megcsinálni? Amíg ezt a listát megírta nekem gyöngybetűkkel és szmájlikkal szegélyezve, kb. a felét meg is csinálhatta volna. 

Ezt is leírom: én soha, SOHA nem hagyok senkinek cetlit. Mert megcsinálom. Mert belefér a munkaidőbe, mert ez a dolgom, mert ezért vagyok itt. Hogy csomagoljak, kiszolgáljak, rendeljek és elpakoljam az árut. Nem azért, hogy ücsörögjek, filmet/youtube-ot nézzek vagy ki tudja mi mást csinálnak munka helyett, nem is érdekel. 

Tegnap meg azon kaptam fel a vizet és inkább nem is válaszoltam rá semmit, hogy van egy beugrós emberünk, akiről most kitalálták a többiek, hogy mindennap jöjjön be segíteni. A főnököm nyilván csak akkor akarja behívni, mikor tényleg szükség van rá (mondjuk amikor nagyon sok a webshop és több helyről is jön aznap áru). De ő most nincs itthon, külföldön van augusztus végig. Ergo összevissza intézkedik mindenki, akinek amúgy nem kéne. Szóval most az van, hogy a lányt behívták az összes napra, amikor csak be tud jönni. Ami szerintem felesleges. Eddig úgy volt, hogy előző nap estefelé döntöttük el, hogy jöjjön -e másnap és akkor írtunk neki. Most, hogy be lett hívva minden napra, egy csomószor szerintem tök felesleges lesz és a főnököm se fog örülni neki, ha visszajut a fülébe, hogy két ember van bent az összes napon. 

És még olyanok történnek, hogy amit én munkanapomon elintézek, leadminisztrálom és becsomagolom, kikészítem, azt másnap a munkatársam ugyanúgy megcsinálja: elkészíti, leadminisztrálja, becsomagolja és odaadja a futárnak. Így két csomagot kap majd a vevő, persze az egyiket nem fogja átvenni, ami visszajön nekünk: de akkor az egyikünk feleslegesen dolgozott vele 20 percet és a patikának is plusz költség volt, hogy feleslegesen ment ki egy csomag és jött is vissza. Erre egyértelmű jelzéseink vannak, ha pl. egy levéllel/megkereséssel már foglalkozva van, akkor másnak már nem kell és ha újba kezdne, csak azzal kell foglalkozni, ami még olvasatlan. Ehhez képest az évek óta itt dolgozó munkatársam kiküldte ezt a csomagot még egyszer, miközben már nem volt olvasatlan a levél. 

Nem tudom, hogy a főnökeim látják -e ezt, hogy mi történik konkrétan a boltban. Én nem fogok senkinek panaszkodni, csak így meg a vérnyomásom megy fel mindennap, hogy miért van megint minden itt hagyva, cetlikkel szegélyezve. Az itthon lévő főnököm nagyon meg szokott dicsérni, két napja is megdicsért és megint hozott nekem egy tábla csokit. Azt is elmondta múlthéten, hogy amíg én gurítom az egész üzletet előre és napi 40 csomagot feladok, addig más attól is kiborul, ha két kis zacskó árut visz neki és azt ki kell pakolnia. Szóval szerintem látják ők, legalábbis ebben bízok. 

Ma reggel amúgy az egyik munkatársamnak is kifakadtam picit, aki home office-ból dolgozik és aki a beszerzést intézi, mert most, amíg nincs a nagyfőnök, ő fogja össze a dolgokat. Na és ő is megértett és azt mondta, hogy majd figyel a többiekre és sajnálja. 

És az ilyenekkel mindig az a baj, hogy előbb-utóbb engem fognak utálni a többiek, mert mit jár a szám, meg minek vagyok ilyen lelkes és minek dolgozom ilyen sokat. A kávézóban is ez volt régen, én voltam mindig a szararc, mert én dolgozom és mert üzletvezetőként feladatokat adtam, hogy ne egész nap a pultot támasszuk, ha nincs vendég. Ezért is utáltam üzletvezető lenni, mert nagyon rossz helyzetben vagy: ha nincsenek kész a teendők, akkor a főnök szemében te vagy a hibás, ha meg kiosztod és számon kéred a többiekről, akkor meg a többiek utálnak. 

Nagyon szeretném végre megálmodni azt a saját vállalkozást, amiért így, vagy még keményebben dolgozhatok majd, ahova szívem-lelkem ugyanígy, vagy még jobban beletehetem, és ahol nem mások lustasága miatt dolgozom majd többet.