hedonizmus felsőfokon

 Továbbra is furcsa, hogy nem működik nekem a kommentre válaszolás laptop-ról, a telefonról viszont igen. Nem tudom mi lehet a probléma, lehet, hogy kéne indítanom egy teljes frissítést a gépen és akkor megoldódna a probléma (remélem).

Délután bementem nővérem munkahelye elé, onnan együtt mentünk a bankba. Még a mama hagyatéki ügyeit kellett intézünk, amit legutóbb nem sikerült, mert egy papír hiányzott. Amúgy hihetetlen, hogy ezek a bürokratikus dolgok mennyire lassúak: erre az egy papírra két hónapot kellett várnunk, szegény mama pedig jövő hónapban lesz egy éve, hogy meghalt és még csak most kaptunk meg mindent, amivel a hagyatéki dolgokat intézni tudtuk. Nekem valamiért nagyon rossz tapasztalatom van az otp-vel, ezért kicsit féltem, hogy most se sikerül majd az ügyet lezárni és mehetünk legközelebb is, de most úgy tűnik, minden flottul ment (de lehet, hogy csak azért, mert egy újnak tűnő ügyintézőhöz kerültünk, aki kicsit izgult és először elírt ezt-azt a papíron, szóval remélem ez nem csak a látszat, hogy sínen van az ügy).

Ezután az volt a tervünk, hogy beülünk valahova kávézni és sütizni, úgyis nagyon ritkán van erre alkalom, főleg úgy, hogy csak ketten legyünk (vagy a fiúk, vagy a gyerekek, de valaki más mindig ott van). Szóval most jól kidumáltuk, kinevettük magunkat. A Liszt Ferenc téren nyílt egy új hely, az a neve, hogy Pisztácia. Nővérem mondta, hogy üljünk be oda, mert már múltkor kinézte magának. Egy nagyon kedves, de kicsit furcsa pincér fogadott minket, beinvitált minket a cuki belsejébe, hogy nézzük meg a kínálatot. De igazából esélyt sem adott, hogy nézelődjünk, rögtön sorolta, hogy mi micsoda, milyen izű, melyiket ajánlja. Választottunk mini ekler fánkokat különböző ízekben, én még valami csokis-pisztáciás csodát, nővérem meg egy epres-tejszínes sütit. Leültünk kint, mire jött megint ez a nagyon fiatal fiú, hogy az epreset nem tudja kihozni, mert már nem szeretnék felszolgálni. Oké, semmi baj, legyen helyette egy olyan pisztáciás krémes. Egy perc múlva megint szaladt felénk és pironkodva közölte, hogy az már másra kell. Oké, akkor nővérem bement választani valami málnás pohárkrémet. Kárpótlásul kaptunk még egy-egy mini eklert a tányérra. A fiú aztán végig körülöttünk somfordált, minket nézett, eléggé zavaró volt, de közben értettem, hogy miért csinálja és az is látszott rajta, hogy nagyon izgul. Ahogy megettem a csokisamat, elvitte a tányéromat, a villával együtt, pedig az eklerekhez még hozzá se fogtam. Plusz a vizemet is elvitte, aminek az alján még volt egy kicsi. És ezután is folyton jött, hogy hozhat -e még valamit, hogy ízlettek a sütik és a kávé. Az a baj, hogy mi a tesómmal olyanok vagyunk, hogy elég hamar belelovaljuk magunkat a nevetésbe és utána nem tudjuk abbahagyni. Sajnos most is ez történt, nem tudtuk abbahagyni a nevetést, annyira nevettünk a szituáción, meg szegény fiún, aki borzasztó kedves és lelkes volt, de szegény elég idegesítő (mármint nem ő, hanem az, hogy tízpercenként odajött hozzánk). Én azt gondolom, hogy ezt kiadták neki, hogy figyelje a vendégeket és azok kívánságait, ne ácsorogjon csak úgy, de mivel mi voltunk jó darabig az egyetlen vendégek, így minket figyelt végig. Nővérem ült háttal az ajtónak és mindig kérdezte jön?? -tudom, ez így olvasva nem vicces, de mi szakadtunk a röhögéstől. 

Szóval ezután a röhögős-sütievés után elbúcsúztunk, én hazajöttem és akkor esett le, hogy ma még ezen a sütin kívül nem ettem semmit. Semmi étvágyam sincs, nem kívánok semmit, vagyis de, egyvalamit kívánnék: egy jó hideg görögdinnyét, de az pont nincs itthon. 

Tegnap Gábor konyhatündérkedett itthon. Fogalmam sincs honnan szülte az ötletet, hogy ő a 35 fokban pulled porkot fog csinálni, de azt csinált és mikor este jöttünk haza, boldogan újságolta a meglepetést. Nem akartam lelombozni, így én is lelkesedtem, de bármire másra vágytam este, csak nem egy hatalmas pulled pork szendvicsre. Persze nagyon finom lett azért és jó sokat csinált, hogy még mára meg holnapra is jusson, úgyhogy most is azt ettem vacsorára. Nem volt amúgy nehéz legyűrni, mert tényleg nagyon finom lett, de én annyira nem vágyom most ilyen típusú kajákra, hogy csak na. 

Pisztácia Cukrászda

pulled pork, meg egy kis salit összedobtam mellé, 
hogy könnyebben csússzon