munka, autó, csekk...

 Egész héten dolgozom, hétfőtől-szombatig, napi 10 órát. Tudtam, hogy lesz ilyen, lélekben rá is készültem, de azért nagyon várom már, hogy szombat este legyen és a hátam mögött tudjam ezt a hetet. Nem is történik úgy igazán semmi. Reggelente 6:30-kor szól az ébresztő, 7-kor felkelek, 8-kor elindulok, 8:30-ra itt vagyok, este 7-ig dolgozom, fél 8-ra otthon vagyok, este elszöszmötölünk valamit, de általában 10-kor már ágyban vagyok és 2 percen belül elalszom. Ezen kívül most csak ilyenek történnek:

• Teljesen beszippant a munka. Annak örülök, hogy egész nap ezerrel tudok pörögni és élvezem is, amit csinálok. Olyan eddig ez a hét, hogy néha azt érzem: nem is a patikában vagyok, hanem a kávézóban, ahol minden vendéggel el lehet pár percre cseverészni mindenféle dolgokról. A munka sok, aminek örülök, a forgalom az egekben, hiába van nyár. És cetlik sem várnak egyik reggel sem, ez is az előnye annak, ha egymaga dolgozik az ember.

• A vezetés miatt még mindig izgulok. Talán ma volt jobb először, ma jöttem eddig a leglazábban. De este, hazaindulás előtt 20 perccel is mindig rám jön az izgulás, hogy mindjárt menni kell haza autóval. Úgy szeretnék már ezen az izgulós perióduson, stresszen túl lenni. Rossz élményeim is voltak, az egyik hétfőn volt, amikor szakadó esőben mentem haza, hajtottam fel a pályára és amikor be akartam sorolni és belenéztem a visszapillantóba, akkor láttam meg, hogy esőben nem látni semmit. Láttam ugyan fényeket magam mögött, de nem tudtam eldönteni, hogy a mögöttem lévő mennyivel van messzebb, be tudok -e sorolni vagy sem. Végül azt saccoltam, hogy beférek és be is mentem, de azért levert a víz rendesen. A másik: a parkolás. Borzasztóan megy, egyszerűen nem érzem, hogy mekkora vagyok, mennyi helyem van még elől és hátul és a picike, lassú gurulások se sikerülnek még mindig. Ma reggel kettő autó közé szerettem volna párhuzamosan beállni, jó nagy volt a hely, kertvárosi övezet, szóval szinte nulla forgalom az utcában. Ott szórakoztam vele hosszú percekig, kiszálltam, megnéztem, nem jó, visszaszálltam, előre, hátra, jobbra, balra, de csak még jobban kint volt a kocsi feneke. Végül hagytam a fenébe, meg attól is féltem, hogy titokban már röhögnek rajtam a házak ablakaiból, úgyhogy kiálltam onnan, előre gurultam és megálltam egy üres telek előtt, egy hatalmas fa alatt, amiről a kocsim tetejére lógnak az ágnak...tudom, tudom, de nem volt más megoldás jelenleg. Végül pedig....

• Tegnap elhagytam a bal visszapillantóm külső burkát. Mentem az Újszász utcán, szépen és jól, amikor is jött egy kis elkerített rész az úton (burkolat felbontás, el van kerítve, meg minden). Az volt a legdühítőbb, hogy az előtte lévő napokban szépen kikerültem ezt az akadályt, megálltam, index és áthajtottam egy darabon a szemben lévő sávba, majd vissza. Ahogy kell. De tegnap valamiért nem így csináltam. Egy kis fehér autó ment előttem, ő nem hajtott át, simán elment mellette, nem is nagyon gondolkodtam, mentem utána, csakhogy mire odaértem, már nem tudtam se megállni, se átmenni a másik sávba, mert ott is jöttek, hanem máris benne voltam a szituációban. Pillanatok alatt történt, a bal visszapillantóm bánta, ami nekicsapódott a kis barikádnak és nyomban lepattant, el is hagytam. A kocsit is meglökte picit, nem volt jó, megijedtem. De azért nyugodt maradtam, innen már 3 perc múlva meg szoktam érkezni, megálltam, kiszálltam és akkor mentem körbe, hogy mi is történt. A tükörnek nincs baja, csak a burok esett le. Nagyon ostoroztam magam, hogy ha eddig értelmesen csináltam, akkor mi volt ez a kamikaze akció, szegény kis kocsim, most tök gagyin néz ki a vastag, szürke ragasztószalaggal, meg amúgy is, rossz élmény volt...

• Úgy tűnik, hogy sikerül elintézni a csekket, amit kaptam. Nálunk az országban sehol nem lehet beváltani, és amikor utánanéztem, akkor kiderült, hogy pl. Bécsben sem (mert azt terveztük, hogy átmegyünk egy napra Bécsbe és ott beváltom). Mikor jobban beleástam magam a témába, akkor kiderült, hogy csak Franciaországban, Svájcban, Németországban vagy az Egyesült Királyságban tudnám beváltani. Azoknak a bankoknak még eddig nem néztem nagyon aprólékosan utána, de félő volt, hogy esetleg számlát kell nyitni nálunk ahhoz, hogy kifizessék nekem a csekket. Van egy virtuális, nemzetközi számlám is, de azzal is annyi baj van állandóan, pl. decemberben érkezett rá pénz szintén kintről, de erről ők engem nem tájékoztattak, csak 2 hét múlva arról, hogy a pénzt, amit kaptam rá, ők visszaküldték, mert még korábban nem egyeztettem velük a pontos címemet. Úgyhogy hozzájuk csak végső esetben szerettem volna fordulni, viszont Marci ötlete volt, hogy írjak az RS Tax-nek, hogy nem tudom beváltani, utalják el. Írtam is nekik és válaszoltak is 2 nap múlva, hogy működhet, ha regisztrálom magam és visszaküldöm postán a csekket. Úgyhogy most reménykedem, hogy mégis sikerül pénzre váltani ezt a darab papírt még februárig, mielőtt lejárna, habár amilyen tempóban haladt eddig az ügy, nem csodálkoznék, ha nem teljesülne addig.  (Ez amúgy egy covid segély az USA-ból, amit már kétszer kaptam, mivel 2019-ben kint adóztam, így nekem is jár -ami nekem fura, de persze tök jó.)

• Azt hiszem, hogy a macskáim kijárnak a tetőre. És tegnapelőtt tudatosult bennem, hogy valószínűleg már azóta kijárnak, amióta leköltöztünk (három hete). Ugyanakkor a legkedvesebb és legártatlanabb kis pofival jönnek oda, amikor hívom őket, de lebuktak, mert vizes volt a lábuk és mert hallottam, hogy amikor hívtam őket, akkor valahonnan, kisebb robaj kíséretében levetődtek. Úgyhogy most a maradék ablakokat is csukom és valami szuper szúnyoghálót kell készítenem. 

• Iszonyúan rajtam van, hogy sütni szeretnék, főzni szeretnék, mindent kimosni, kitakarítani, rendet tenni, haladni a házzal, hogy szép és otthonos legyen, de sajnos ezekre most nincs időm. Az viszont biztos, hogy szombat este sütök valamit. Mondtam Gábornak, hogy bármit kérhet, mire ő kókuszkockát rendelt, úgyhogy alig várom, hogy szombaton végezzek, bevessem magam a konyhába és utána egy nagy tányér kókuszkockával járjam végig a házat, mindenkit megkínálva.

• Vasárnap megyünk Balatonra, 4 napra. Néha gondolatban már ott vagyok: megyünk be a vízbe, napozunk, kártyázunk, este meg ücsörgünk a parton egy üveg borral...jajjj, nagyon várom!