Bubu és én

 Nemsokára két hónapja lesz, hogy már csak kettesben rójuk az utakat Bubuval, az autómmal (meg persze a fix utasunkkal, Marcipánnal). Én nagyon szeretem ezt a kis autót: sportos, csinos, gyönyörűen fekszik a kanyarokban, (majdnem) mindig azt csinálja, amit szeretnék, és amikor gyorsulnia kell, akkor, bár ő fizikailag egy Fiat, hirtelen Ferrari lesz belőle és a nála kétszer nagyobb Audikat is lehagyja. Illedelmes is és mindig figyel mindenre és mindenkire, nem tolakszik és türelmes. Sötétben is szépen és biztonságosan világít, így már az esti vezetéstől sem kell tartanom, ha vele vagyok. A zenét is szereti feltekerni hazafelé, amikor 130 km/h-val száguld haza az autópályán. Nem eszik sokat, sokáig bírja egy teli tankkal, cserébe mindig kap új illatosítót, és bubble gum illatban száguldozhat. Vannak ugyan hibái is, sajnos még mindig egy félig letört bal visszapillantóval jár, a hátsó ülései kutyaszőrösek, és mindig olyan kis koszos, mintha terepen járt volna. A T betűt még mindig viseli, de már csak azért, mert beparkolnia még nem mindig sikerül szépen és néha a tolatása is emberesebbre sikerül, mint ahogy tervezi. Szóval még azért nem árt az óvatosság. A városban annyira nem szeret menni, botrányosnak tartja a Veres Péter és a Szentmihályi utat, ahol konkrétan félti a kis futóműveit. Viszont Isaszegre már olyan magabiztosan hasít, hogy nincs ki leelőzze. Most épp olajcserén van, ezért pár napig nélkülözzük egymást: ő a szerelőnél pihen és hagyja átfuttatni a rendszerét. Én közben tervezem, hogy elmegyek az autóbontóba és szerzek neki burát a letört helyett. Meg addig persze nélkülözöm a vezetést és a nagy Fiat utasa leszek két napig. A nagy Fiatunk Gáboré, az egy Doblo, amivel kempingezni is szoktunk. Véletlenül lett az enyém is Fiat, nem ezt terveztem venni, de hát megláttam Bubut és onnan egyértelmű volt. És Bubu nevét végül nem a rendszámából olvastuk ki, azok a nevek valahogy nem illetek rá. Hanem egyszer indultunk valahova, de Gábor kitalálta, hogy mégse az enyémmel menjünk, hanem az övével és azt mondta a kis Bubu ma itthon marad, menjünk Maci Lacival. És ez rögtön megfogott, azóta Bubu le se tagadhatná, hogy ő Bubu.