Az történt, hogy ebben a hónapban be lettem osztva egy napra az óbudai üzletbe. Nem annyira örültem neki, mivel nekem most már a külvárosi patikák esnek jóval közelebb, de persze nem volt ellenvetésem. Szombaton úgyis jöttünk be a lakásomba, akkor elvezettem próbaképpen ide, hát nem volt éppenséggel közel és akkor még finoman fejeztem ki magam. Ráadásul szombat délben még csak nem is volt túl nagy forgalom. Nekem pedig ezt élesben úgy kellett volna abszolválnom, hogy MO-s, onnan M3-s, onnan Hungária krt., Árpád híd, majd Óbuda, mindezt egy reggel 7 órás indulással. Nem volt mást tenni, elgyakoroltam az utat és felkészítettem magam a majdani dugóra. Mígnem Gábornak eszébe jutott, hogy szerdán ő is dolgozik, csak éppenséggel az Árpád híd másik oldalán, így bejöhetnénk reggel együtt, este mehetnénk együtt haza, az autóm pedig elmehetne addig olajcserére. Úgyhogy kész is volt a terv.
Így ma reggel 4:30-kor keltünk, megkávéztunk, elkészültünk, majd 5:20-kor már az autóban ültünk. Ahogy elindultunk és mentünk fel az autópályára, átrohant előttünk egy kis róka. Egy hajszálon múlt, hogy nem ütöttük el, mert nagyon közel ugrott ki elénk. Na, innentől én már fel is ébredtem rendesen. Azon csodálkoztunk, hogy valamivel 5:30 után a Szerencs utcánál már szinte torlódott a kocsisor. Látod szívem, a sok vidéki! mondta viccesen Gábor, mert amióta a házban lakunk, engem is vidékinek hív. Aztán beértünk a munkahelyére, ott azonnal főztünk még egy kávét, meg leültünk dumálni a kollégáival. Később körbevezetett szinte az egész komplexumban, megnéztem az összes medencét, a műugrókét is, fel is mehettünk volna a legmagasabb ugródeszkáig, de nekem lentről is elég volt a látvány. Fél 8 után aztán útnak indultam gyalog a munkahelyemre, de az Árpád híd rossz oldalán mentem fel és csak később vettem észre, hogy ott gyalogolok, ahol csak biciklisek közlekedhetnek. Tavaly jártunk ki ide futni és mindig ezen az oldalon futottunk, nekem nem rémlik, hogy ez már akkor is csak bicikliút lett volna. Vagy igen, csak nem vettem észre?? Mindenesetre rosszul éreztem magam, hogy megyek és kerülgetnek a biciklisek, fel voltam rá készülve, hogy be is fog szólni valaki vagy miután elhalad mellettem, hátrafelé mutatja majd nekem a középső ujját. De szerencsére senki nem méltatlankodott, csak kikerültek, én meg amikor végre a híd közepéhez értem, akkor át tudtam sétálni a másik oldalra.
Itt bent ma meg nincs túl nagy forgalom, meg mivel ki van bővítve a bolt, szinte nem is találok semmit. Nem mintha amúgy tudnám, hogy itt mi hol van. A másik két patikát tudom fejből, de itt kihúzogatok 5 fiókot, mire valamit megtalálok és közben persze a vevő furcsán néz rám, hogy mit csinálok. Nekem logikátlanok itt az elrendezések is, de mindegy, végülis nem én szoktam itt dolgozni. Aztán persze mindig akkor akarnak jönni az emberek, abban a negyed órában, amikor elhatározom, hogy megpróbálok ebédelni. És nem tudom, igazából melyik az idegesítőbb?
1. Ha nem zárom be a boltot, amíg eszek, viszont minden 4. falatnál bejön valaki és akkor abbahagynom az evést és kiszolgálom.
2. Ha bezárom a boltot, kiteszem a "rögtön jövök" táblát, amíg eszek, de akkor meg azt hallgatom, hogy feszegetik az ajtót, sóhajtoznak és topognak, néha kopognak is.
Na mindegy, ma csak ketten jöttek be, amíg ettem, úgyhogy ez nem olyan rossz arány. Viszont ebéd óta csigalassú az idő, én közben majd' elalszom a monitor előtt. 7-kor végzek majd, akkor visszasétálok Gábor munkahelyére és ott megvárom vele az este 10 órát, amikor is együtt elindulunk majd haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése