visszarázódás a...mibe is?

 Nagyon jó volt a szabi, a munka utáni első napok semmittevéssel teltek, nagyokat pihentünk, filmeket néztünk, meglátogattuk nővéreméket. Hétfőn pedig lementünk Balcsira, ezúttal a déli partot céloztuk meg. Először Balatonfenyvesen látogattuk meg Gábor egyik barátját, később pedig átmentünk Fonyódra és ugyanott tettük le az autót, ahol tavaly is: közvetlen vízparton, csodás kilátással. Szuper este volt, főleg azért is, mert valahogy spontán beszélgetni kezdtünk egy olyan témáról, ami mindkettőnknek nagyon fontos, de valahogy sose beszélünk róla, mintha nem is létezne. De ez most nem így volt, jól esett róla beszélni, és láttam Gáboron, hogy neki is, úgyhogy a vége azzal zárult, hogy megint megbizonyosodtunk róla: minket egymásnak teremtett a sors is. Másnap Balatonszárszón töltöttük a napot, ez a strand is nagyon tetszett nekünk, szerintem ide vissza fogunk még menni. Az egész napot a parton töltöttük: úsztunk, kártyáztunk, olvastunk, dumáltunk, palacsintáztunk. Este viszont nem találtunk semmi parkolásra alkalmas helyet. Innen a Balaton eleje felé már vagy csak nagyon luxi házak, hotelek vannak, vagy magán partszakaszok, vagy olyan picike utcák, ahol az ember nem szívesen áll meg valakinek a háza előtt. Szóval autóztunk fel-le, Földvár, Zamárdi...aztán amikor már majdnem Széplakon voltunk, akkor mondtam Gábornak, hogy forduljunk vissza, mert itt már nem lesz alkalmas hely. Visszamentünk a part mentén Szárszóig, de megint nem találtunk semmit, így Gábor felvezetett a hegynek. 10 perc autózás után egy teljesen üres, de gyönyörű, hatalmas helyen találtuk magunkat. Ez volt a Kőröshegy. Kicsaptuk a pokrócot, a minigrillt, az enni-és innivalókat és csak ültünk ott, és néztük a gyönyörű kilátást. Sokkal szebb hely volt ez, mintha a parton megálltunk volna valami kis utcában. Annyira szép volt, hogy ilyen tájat akarattal se találtunk volna. Utolsó reggel a Völgyhíd kávézóba mentünk reggelizni, ha már pont a völgyhídtól 5 percre sikerült megállni előző este. Ezt a helyet már tavaly is ki akartuk próbálni, csakhogy akkor hétfői napon tartottunk hazafelé, a hely pedig aznap zárva volt. Most viszont mi voltunk az első vendégek. A helyet szuper ötlet volt megnyitni ezzel a csodás kilátással, oldalt a Kőröshegyi völgyhídra néz a táj, szemben és a másik oldalon pedig csupa zöld minden. A reggeliket nem kóstoltuk végül meg, hanem süteményt választottunk inkább, meg két kávét kértünk mellé. A sütik lehettek volna frissebbek és kávéból is jobbat lehet inni a belvárosban, ennek ellenére a hely árai egy újhullámos kávézóhoz voltak szabva. De mindettől függetlenül szuperül indult itt a reggelünk, nem volt hülye, aki kitalálta ide ezt a helyet. Utolsó napunkat Zamárdiban ütöttük el, a szabadstrandon. Egész nap szeles volt az idő, ezért hullámzott és szinte langyos volt a víz, szuper volt. 6 körül indultunk haza és nagyon hamar megtettük az utat, 8-kor már otthon is voltunk a kis házikóban.

a fonyódi "szállásunk"

fonyódi naplemente

römiparty Balatonszárszón

a Kőröshegyen

grillvacsi a hegyen

Völgyhíd kávézó

Csütörtökön Gábor unokahúgát és unokaöccsét vittük el Kismarosra, a kisvasúthoz. Elvonatoztunk Királyrétre, ott aztán játszóterezés és kis kirándulás lett volna a terv, de a gyerekeknek semmihez nem volt kedvük. Szerintük a kisvasút is lassú és unalmas volt, a kirándulásról pedig hallani sem akartak, mert "fáradtak" voltak. Szerettek volna inkább hazamenni és tévét nézni, így végül egy óra után feladtuk Gáborral, hogy lelkesítsük őket. Az eggyel hamarabbi vonattal visszavittük és hazaszállítottuk őket. Pedig volt pár jó tervünk aznapra: kilátó, séta, kis mozgás, hazafelé pedig el akartuk vinni őket a Mekibe, de így ugrott minden. Megkérdeztük, hogy legközelebb mihez lenne kedvük, ami nem "unalmas", de nem lesz könnyű dolgunk velük, azt hiszem.

A maradék napok aztán egy furcsa hangulatban teltek: valahogy semmi nem volt jó. Lehet, hogy az egészre ez a rossz hangulatú szülinap nyomta rá a bélyegét, meg a családi légkör. Nem volt kedvünk sehova menni, a kis medencében ücsörögtünk otthon. Olvastunk. Vettünk egy tollas szettet és azzal játszottunk egy csomót. Meglátogattuk Gábor apukáját a kórházban. Többször is voltunk reggelente kocogni a patakparton. Folytattuk Marcipán és a kaukázusi terápiáját az esti séták alkalmával. A szombatra tervezett kürtőskalács sütést elhalasztották a fiúk, mivel nincsenek jóban: mindenki lemondta a maga vendégeit. Remélem azért szeptemberben sütünk még (és hogy hamarosan kibékülnek a fiúk). Engem meg, emellett a rossz hangulat mellett valahogy megint elkapott az az érzés, hogy nem a helyemen vagyok. Valami jobbat, izgalmasabbat kellene csinálnom, amit szeretek, ami lelkesít. És azon gondolkodtam, hogy a szülinapi torta után megint azzal jöttek Gábor húgai, hogy de miért nem nyitsz egy kis helyet, ahol ilyen finomságokat árulnál? 

És tényleg, miért nem??

Így aztán, elég nehezen mentem el tegnap dolgozni. És persze, jó ez az állás, szeretem, kényelmes és elégedett vagyok, de az álommunka gondolata újra és újra és újra visszatér valamilyen formában. De jó lenne.

előkészületek

csupacsoki

ez a tortám lett eddig a legfinomabb