Éjjel megint képes voltam nagy marhaságokat álmodni. Gábornak van egy közeli jóbarátja, a Sanyi. És azt álmodtam, hogy én valamiért kitaláltam, hogy nekem igazából ez a Sanyi tetszik és el is mondtam Gábornak. Már úgy volt, hogy összejövünk, mire eszembe jutott, hogy dehogyis, nekem a Gábor kell és bocsánatot kértem tőle, meg magyarázkodtam, hogy őt szeretem igazából, nem is tetszik a Sanyi, nem értem miért mondtam... És megbocsátott ugyan, meg újra együtt voltunk, de valahogy nem olyan volt már, mint előtte, megváltozott a kapcsolatunk és hiába próbáltam mindent visszafordítani, már nem lehetett.
Közben valami jeges helyre is indultam túrázni, de nem volt nálam a bakancsom, csak egy olyan cipő, ami nagyon csúszott. Ezért szóltam, hogy visszamegyek a bakancsomért és a hóláncért, de mire megtaláltam őket és visszaértem a kiindulópontra, már nem volt ott senki. A nyomok alapján elindultam a társaság után, de teljesen elveszettnek éreztem magam, és egy idő után nyom sem volt, csak a hatalmas, havas hegyek mindenhol. Nagyon féltem és azt éreztem, hogy vége mindennek.
Ilyen éjszakák után hálát adok az ébresztőnek, ami 6:40-kor megszólal. Akkor is, ha még álmos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése