lakás-mizéria

 A héten csak két napot dolgoztam, nem is értem, hogy hogy jön ki néha ilyen foghíjasan, de általában nem szoktam bánni. Jó kis hét volt, de persze szupergyorsan robogott el, ahogy az lenni szokott. Bár most, hogy belegondolok, olyan, mintha a kedden történtek nem is ezen a héten történtek volna, hanem 1-2 héttel régebben...

Úgy tűnik, hogy végre sikerült kiadni a lakásomat. Elég nehéz menet volt, túl nagy a kínálat és nem olyan nagy a kereslet. Nem is nézték sokan, összesen talán 8-10 érdeklődő volt és 4-5 ember nézte meg. Aki nekünk nagyon szimpi lett volna (egy srác, meg egy házaspár), ők végül másik lakást választottak. Volt egy külföldi fiú, akit egy magyar lány kísért el, ő elég fura volt, nem mutatkozott be rendesen és ránk se nézett végig, csak a kísérőjével beszélt angolul, meg végig ezt hajtogatta, hogy no TV?, de szerintem a tévé nem egy alapfelszerelés egy kiadó lakásban, vagy nem tudom... (Erről eszembe jutott most egy pár évvel ezelőtti sztori, amikor a belvárosban ismerősők airbnb lakásait adtam át néha, amikor ők valamiért épp nem értek rá. Erre amúgy elég sokszor sor került. Egyszer egy idősebb, amerikai házaspárt vártam az Aradi utcai tiptop kislakásban. Végre megérkeztek egy óra késéssel, a hölgy nagyon kedves, tipikus amerikai, mosolygós néni volt, az úr viszont már eleve mogorván érkezett és mikor meglátta, hogy nincs tévé, teljesen kiakadt. Nem is értettem, ott álltam kicsit zavarban, nem tudtam erre mit reagálni, azon kívül, hogy mondtam, hogy sajnos nincs tévé. Nem is az én lakásom volt, de nem is akartam magyarázkodni. De gondolom, sőt, biztos vagyok benne, hogy a lakás airbnb oldalán fent lent volna, ha van tévé. Mármint, ha nekem valami ennyire kardinális, akkor vagy olyat foglalok, ahol jelzik, hogy van tévé, vagy ha nincs feltüntetve, akkor rákérdezek a tulajtól, hogy van -e? Továbbá, ha elutazok egy másik kontinensre (de még ha egy másik országba is), tuti, hogy nem a tévét akarom nézni. Meg amúgy azt se tudom, a bácsi mit szeretett volna nézni? Az RTL Klubot vagy az M1-et? Jó, nyílván lett volna CNN, de nem hiszem, hogy az ő kis megszokott amerikai csatornái és elérhetőek lettek volna.) Na mindegy, szóval visszakanyarodva a saját lakásomra, kevés volt az érdeklődő és még kevesebb, aki megtekintette. Ennél már csak az volt a kevesebb, aki a megtekintés után is érdeklődött volna. Nem azért, mert csúnya lenne a lakás, hanem azért, mert nem kifejezetten alkalmas két embernek, sajnos nem olyan az elosztása. Egy embernek viszont túl nagy és túl drága. Csak párnak ideális, akik a nagyszobát közösen tudják használni. Szóval egy érdeklődő maradt, egy anyuka két kislánnyal. El is jöttek megnézni, tetszett nekik. Nekünk is szimpatikusak voltak, de persze nekünk is motoszkálni kezdett a fejünkben, hogy de mi lesz ha... Mondta is szegény csaj, hogy a gyerekek miatt sehol nem talál albérletet, családot senki nem akar a csillivilli, volt airbnb-s apartmanjába fogadni... Abban maradtunk, hogy pár napot mi is gondolkodunk, aztán visszajelzünk. Pár napig rágtuk is magunkat rajta, én mondjuk benne lettem volna, de a végére én is kicsit elbizonytalanodtam a sok cikk, meg riport miatt, amiket az interneten találni a témában. Nagyon sok átverés, nem fizetés történik, és ilyenkor nagyon lassú a procedúra, mire hivatalosan oda jut az ügy, hogy akkor ki lehet költöztetni az esetleg hónapok óta nem fizető bérlőt. Már a végén az is komolyan szóba került, hogy eladom inkább mégis, áron alul, hogy biztosan elmenjen, mert egy valamit biztosan nem szeretnék: hogy csak álljon ott üresen és fizessem rá havonta a közös költséget meg a számlákat. Én végül úgy döntöttem, hogy jó érzéseim vannak a csajjal kapcsolatban, és pár ismerős is azt mondta, hogy adjam ki nekik, nagyon rossz lehet gyerekekkel albérletet keresni és mindig csak nemleges választ kapni. Úgyhogy végül igent mondtunk nekik, nagyon örültek. Most alakul a dolog hivatalos része, közjegyzővel iratjuk a szerződést meg minden, úgy tűnik, hogy hó végén már be is tudnak költözni majd. 

Nekünk meg egy csomó melónk van még ezen felül is a lakással, mert a beköltöző családnak viszont szinte mindene van, ezért mindet el kell hoznunk. Az ágy mondjuk amúgy is eltört, de ott van a dögnehéz asztal, könyvespolcok, két kanapé, két nagy ruhásszekrény és még egy csomó apróság. A mosógép sem kell nekik, így azt is el kell cipelnünk onnan. Egyedül a hűtőre van szükségük, ami pech, mert az nekünk is pont kellett volna, de mindegy, majd valamikor veszünk ide egy újat. Úgyhogy most a szabadidőnket az teszi ki, hogy megyünk a lakásba, Gábor fűrészel, aprít és hordjuk le a dolgokat. Szerencsére a nagyrészét el tudjuk majd tüzelni télen, csak hát mire minden lekerül, az még legalább 2-3 hét.

Vicces volt, mert pénteken a már szinte üres és az ürességtől visszhangzó lakásban aludtunk. A matracunk még ott van, vittünk hálózsákot és ott aludtunk a földön. Azért esett ez így, mert pénteken hivatalosak voltunk Milonka esküvői bulijra, és nem akartunk innen messziről a Pálvölgyi barlangig taxizni, viszont vezetni sem, mert akkor ki nem iszik? Szóval a lakásom pont megfelelőnek bizonyult erre a célra és onnan taxizni meg oda hazataxizni is egy vállalható összeg volt. Az esküvői buli csudajó hangulatban telt, nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyi ember között (még valamikor régen, a covid előtt). Találkoztam ezer éve nem látott blogger lányokkal és olyanokkal is, akikkel még soha nem találkoztam személyesen, de olvasom őket. És hát persze Milonkával is régen találkoztam, szerintem még valamikor tavasszal. Nyáron többször is terveztük, hogy összefutunk, de aztán sajnos nem jött össze. Szóval nagyon jó volt látni mindenkit és iszogatni a vörös boromat a szabad ég alatt. 

Ma viszont vasárnap van és egyedül vagyok. Bubu még mindig nem jutott el szerelőhöz, mert csak pénteken jött meg az alkatrész, úgyhogy biztos, ami biztos: nem közlekedem vele. Elsétálok majd a közeli boltba vajért, mert hát mi mást csinálnék itthon, egyedül, ha nem sütnék? Ezenkívül kicsit pakolni, kreatívkodni akarok ma, mert már itt lakunk több mint két hónapja, de még mindig vannak cuccok, amik a kartondobozokból figyelnek és szeretném jobban a saját ízlésünk formálni az emeletet. 

ebből a cica megvan

ebből a sok növény

ebből pedig a sok üvegablak...

Képek forrása: pinterest.