terápia

 Azt hiszem, már sokkal jobban érzem magam, mint pár nappal ezelőtt. Lehet az is segített, hogy pont nagyon elfoglalt voltam, olyan helyekre kellett mennem, amiket nem nagyon lehetett lemondani vagy ha mégis, akkor nagyon macerás lett volna utólag. Nyilván, ha bent maradtam volna a kórházban, akkor úgyis mindegy lett volna, de végül is annyira rosszul nem éreztem magam otthon sem, így inkább intézgettem őket.

Dolgozni persze nem mentem már a héten. Még most, a hét elején is megtehettem volna, hogy nem jövök, de ma pl. nem szívesen maradtam volna otthon egyedül. Az egyedüllét most nem tenne jót. Úgyhogy végül jöttem dolgozni ma, még annak ellenére is, hogy ébredéskor kicsit megbántam (hideg, esős idő, plusz a kocsim még mindig rossz), de végül itt bent lenni már jó és az autó sem hagyott cserben útközben.

Csütörtök este a lakást kellett csinálni, mert másnap volt az átadás. Ezt már nem akartuk húzni, az albérlő szerint így is későn sikerült végül átadni, ő korábban szerette volna, de egyszerűen nem volt időnk rá, hogy előbb kész legyünk vele. Pénteken pedig maga az átadás volt, illetve előtte mentünk a közjegyzőhöz. Ezeket is letudtam hellyel-közzel elviselhető fájdalmakkal. Utána otthon tényleg egész nap pihentem. És végül csak aznap este/éjjel voltam elég rosszul, amikor annyira görcsöltem, amennyire még soha. Nem tudtam, hogy meddig normális a fájdalom mértéke és mikortól lenne az, hogy már inkább be kéne menni. Véreztem is eléggé, mondjuk annyira nem, hogy indokoltnak érezzem a kórházba indulást. Aztán elaludtam és éjjel 3-kor hirtelen ébredtem fel pánikolva és görcsölve. Aggódtam, hogy biztos minden rendben van -e és nem vérzek -e el. Lementem a fürdőszobába, letusoltam, ittam egy pohár vizet, aztán kicsit ücsörögtem a kanapén, de éreztem, hogy kezdek fokozatosan jobban lenni. Egy kis idő múlva visszafeküdtem aludni és azóta igazából minden rendben van. Nem mondom azt, hogy kicsattanok az energiától, de arra számítottam, hogy azért jobban meg fog viselni fizikailag ez az egész.

Szombaton voltunk nővéreméknél, ami nagyon jó terápia volt. Csak ülni egész nap a teraszon, beszélgetni...nagyon jót tett. Este mentünk csak haza. Másnap meg úgy nagyon nem csináltunk semmit, sokáig az ágyban voltunk, pihentünk. Gábor felvetette, hogy menjünk el biciklizni, ha jól érzem magam. Én először nem akartam, mert féltettem magam, de aztán nem éreztem magam egyáltalán rosszul. Elindultunk, végig a patak mentén, aztán haza. Összesen 14 km-t tekertünk és azt kell mondjam: nagyon jól esett. Fizikailag semmi bajom nem lett tőle, lelkileg pedig éppen kirángatott a letargiából. Utána meg még jobban esett, hogy továbbra is csak feküdtem a nap hátralévő részében. Gábor nem engedte, hogy főzzek meg házimunkát végezzek, pedig főzni szerettem volna. Ő készítette a reggelit és az ebédet is szerda este óta, úgyhogy tényleg semmit nem kellett csinálnom. 

Ami most lelkileg segít nekem:

• hogy fizikailag nem vagyok rosszul és hogy azt érzem, a nehezén túl vagyok és nem kell kórházba mennem
• hogy bizakodó vagyok a jövőt illetően, tudom, hogy fogok találni egy jó orvost (köszönöm a sok ajánlást!)
• hogy Gábor mindenben, de főleg lelkileg nagyon sokat segít
• hogy nővérem is nagyon sokat segít, meg Gábor anyukája
• Marcipán és a cicák: amúgy is bújósak mind a hárman, de amikor valami lelki bajom vagy betegségem van, mindig extra szeretetet és bújást kapok tőlük
• Gábor megígérte, hogy elvisz randizni, igazi, titkos, meglepetés randira (de sajnos csak jövőhéten, mert a héten pont ellentétes napokon dolgozunk, így szinte találkozni is alig fogunk)
• várom az őszt, szeretném kidekorálni a lakást, összetenni a könyvespolcot és szépen kipakolgatni a könyveimet, újraolvasni egy Murakami regényt, őszi pitéket sütni, tököt faragni, erdőben sétálni, esténként gyertyákat gyújtani

pinterest