Toxikoma

 Tegnap végül ezt a filmet néztük moziban. Azért erre esett a választásunk, mert a nekem tetsző lassú, romantikus drámák nem feltétlenül tetszettek volna Gábornak (az ilyen filmeket egyedül szeretem nézni), amire meg ő szavazott volna nagy nehezen (mert úgy nagyon egyik film se tetszett neki), azokhoz meg nekem nem volt hangulatom. A Toxikoma előzetese végül mindkettőnknek tetszett, így az első mozis randinkra egy drogos filmet választottunk.

Maga a film nagyon jó volt. Több mint két órás, de ez nem tűnt fel a film alatt. Izgalmasra, drámaira és látványosra csinálták, engem rendesen beszippantott. A színészek is nagyon jók voltak, annyira, hogy pl. Gábor a Csernust alakító Bányai Kelemen Barnára azt hitte, hogy ő maga tényleg Csernus, a kocsiban magyaráztam neki hazafelé, hogy az nem az igazi Csernus volt, hanem egy színész. A sztori igaz eseményeken alapul, Szabó Győző egykori drogfüggőségét és az elvonón töltött napjait mutatja be több személyes szállal karöltve.

Nekem amúgy ez a drogtéma valahogy egész életemben nagyon félelmetesnek tűnt. Én soha nem kerültem drogok közelébe, viszont annyit informálódtam róla, sőt, az egyetemen még addiktológia és drogprevenciós előadásokra és szemináriumra is jártam csupán a saját érdeklődésemből kiindulva, hogy nagyon veszélyesnek tartom. Ezért amikor megtudom, hogy pl. valamelyik ismerősöm él ezekkel a szerekkel, az nagyon le szokott döbbenteni és azt érzem, hogy az illető az életével játszik. Gábor viszont pont az ellentétem, ő sajnos sok minden kipróbált régen, amikor fiatal volt. Pl. a heroint is és utálom, mikor azt magyarázza nekem, hogy azért nem lesz mindenki függő, meg nem olyan életveszélyes, amilyennek látszik stb. Nekem a drog, úgy ahogy van egy életveszélyes dolog.

A lényeg, hogy ajánlom ezt a filmet megnézésre, akár moziban is, igényes alkotás.