Bár megint együtt töltöttünk két teljes napot, kedd este volt a randink, amit Gábor két hete megígért nekem. Hétfőn találta ki, hogy elvinne másnap este színházba. Mondtam neki, hogy szerintem esélytelen. Végigfutottuk azért a másnapi előadásokat, de csupán egy darab jegy lett volna az összes keddi darab közül az egyikre, így ugrott a színház. Én mondjuk a mozira már amúgy is rákészültem és jobban szerettem volna odamenni. A kínálatból végül a Toxikomát választottuk (engem mondjuk A feleségem története és az Éjszaka a házban érdekelt volna, Gábornak úgy különösebben semmi nem tetszett, esetleg a Bond filmen vagy a Marvel filmen gondolkodtunk, de ezekért nem annyira vagyunk oda.)
Nagyon izgi volt moziba menni! Szeretem ezt a programot, de viszonylag ritkán szoktam moziba menni, így viszont amikor megyek, az mindig tök jó élmény. Gáborral meg még egyszer sem voltunk, mert amikor összejöttünk, akkor tavasz/nyár volt, utána meg bezárt az összes mozi a vírus miatt. De most nagyon klassz volt, úgyis megjött tegnap este a rossz idő, igazi mozi-hangulatban voltam. Ott aztán a popcorn illat és a nagy, kényelmes fotelek, meg a mozivászon...nagyon jó volt. Nem akarok úgy csinálni, mintha nem mentem volna már életemben legalább ezerszer moziba, de a tegnapinak valahogy volt egy különleges varázsa. Nagyon élveztem, a film is jó választás volt, plusz jegyvásárláskor kaptunk két jegyet ajándékba, amit október végéig be lehet váltani, úgyhogy nemsokára újra megyünk majd. Már most várom!
(Mondjuk a csini ruhám, amit felvettem és amit tavaly Gábortól kaptam és nagyon szerettem, indulás előtt elszakadt. Így azt levettem, de utána már elkapott egy kicsit a hiszti, hogy akkor mit vegyek fel? Merthogy csak abban a csini ruhában gondolkodtam, tudom, hogy Gábor is azt szereti rajtam a legjobban. Végül felvettem egy másik ruhát, de azt éreztem, hogy az most nem áll jól. Aztán farmerre és egy csinos felsőre váltottam, és abban is mentem el, de az meg lelombozott, hogy nem farmerban akartam jönni. Plusz a hajamat már nem volt időm megcsinálni indulás előtt, ezért úgy állt, ahogy előtte pár órával, amikor biciklizni voltunk: sehogyan. Megfogadtam (amit amúgy évente mindig megfogadok), hogy többé az életben nem vágatom le a hajamat. Amúgy se nagy szám a hajam, de rövidebb kivitelben még annál is rosszabb.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése