esős péntek

  Végre eljött a szabadnap ideje is, de nem lustálkodtam sokáig, mert délelőttre időpontom volt a gázművekhez és oda siettem reggel. A buszon már láttam, hogy le fogom késni az előre egyeztetett időpontomat, de nyugtáztam magamban, hogy semmi baj, attól még odamegyek és majd húzok egy sorszámot. Mikor odaértem, éppen 7 percet késtem az időpontomhoz képest. Az előtérben mogorván kérdezte a biztonsági őr, hogy időpontra érkeztem -e. Mondtam, hogy igen, de sajnos elkéstem, szeretnék egy sorszámot. Mondta, hogy nincs sorszám, csak előre foglalt időpontra érkezőket fogadnak, de megesett rajtam a szíve és azonnal szólítottak is egy ablakhoz. Az átalányos fizetést szerettem volna havi diktálósra átállítani, de az ügyintéző közölte, hogy erre csak az éves leolvasását követő 30 napig van lehetőség. Mivel nálam áprilisban volt leolvasás, mondtam, hogy akkor mindegy, köszönöm szépen és kezdtem volna szedni a cuccaimat, mire azt mondta tudja mit, bár nem lehet, de megcsinálom most magának. El sem hittem. Csak én találkozom az utóbbi években kedves, segítőkész, türelmes, mosolygós ügyintézőkkel (kormányablakok, közmű szolgáltatók) vagy tényleg lecserélődött a régi, fásult gárda? És ez még mind semmi volt, mert csináltam egy jó nagy kavarodást is: nekem még túlfizetésem van, viszont a bérlőnek meg még nem volt leolvasása, csak most....mindegy, a lényeg, hogy összekeveredett a túlfizetésem és a bérlő fogyasztása. Mondtam az ügyintézőnek, hogy mindegy, ez már az én hibám, hogy nem intéztem el hamarabb, mire képzeljétek: mindent visszagombolyított nekem, még a pénzemet is visszautalta, és kiállította visszamenőleg úgy a számlákat, hogy a bérlő is lássa és értse, meg én is. Pedig semmit nem kértem tőle, de iszonyú kedves és segítőkész volt. Jól esik ilyen emberekkel találkozni.

A gázművek után pedig tartottam egy kis nosztalgia-utazást: kettes metró, 75-ös troli, 14-es villamos (tavaly ezekkel jártam dolgozni a patikába és a Rexbe is, amikor még ott dolgoztam). Ezekkel mentem most be a 13. kerületbe, egészen pontosan a Khan-ba, ahová Ilonkával ültem be ebédelni. Én nagyon szeretem ezt a vietnami éttermet, isteni a kaja és szuper a dizájn. Régen nagyon sokat jártam ide Marcival ebédelni. A hely 11:30-kor nyit és mi általában már 11:15-kor ott voltunk mindig, ültünk a kocsiban, míg ki nem nyitott a hely és mindig mi voltunk az első vendégek. Ez most is így volt: Ilonkával mi léptünk be először, első vendégekként. Ettünk tekercseket, tempurált zöldségeket, batyukat, ittunk finom borokat és vietnami kávét. Szuper másfél órát töltöttünk együtt, jó lenne gyakrabban sort keríteni az ilyesfajta kikapcsolódásra, nagyon jól tud esni. Közben persze egész nap szakadt az eső, a Khan után már jöttem haza. 

Azt terveztem, hogy ma mindent is megcsinálok, de már látom, hogy bele fog törni a bicskám, mert kimostam, kitakarítottam a konyhát, épp sütök egy grillcsirkét a sütőben, a hideg szobában pedig egy csiga-keksz tekercs várja, hogy a sütőbe mehessen a csirke után...és nagyon elfáradtam. Akartam ma még egyéb takarítási feladatokkal végezni és kiszedni a karácsonyi fényeket a dobozokból, pakolgatni, de nem, elég volt. Az adventi naptárhoz viszont megvan minden, azt még ma meg kell csinálnom, mert Gábor nincs itthon. Az még bele fog férni, aztán biztosan elfekszem a kanapén és nézem tovább a kis sorimat (Press).