Ezt rólam mondták anno a lányok a hátam mögött a kávézóban, ahol dolgoztam. Visszahallottam és hát nem esett jól, de annyira rosszul sem, hogy adjak a véleményükre.
A kávézó, ahol dolgoztam mindig is nagyon forgalmas volt. Rengeteg ember fordult meg ott nap mint nap és a kasszában általában mindig én álltam. Ennek három oka is volt: 1, rajtam kívül senki nem szeretett rendeléseket felvenni és az emberekkel kommunikálni 2, Marci azt szerette, ha én beszélek minden vendéggel (a mai napig mondja, hogy "olyan nem lesz még egy, mint te", ezt még múlthéten is mondta a telefonban) 3, mivel én voltam az üzeletvezető és szívvel-lélekkel csináltam a munkámat, én szerettem ott állni és beszélgetni a vendégekkel. De azért a többieknek is bőven volt módjuk kapcsolatot teremteni akárkivel a vendégek közül, köztük is alakultak baráti, vagy akár közelebbi kapcsolatok is. Nekem azonban nagyon sok udvarlóm volt. Sok magyar, de külföldi is akadt. Volt egy idősebb amerikai férfi, Doug, aki nagyon odavolt értem, és volt egy ír-angol úriember is, akivel randizni is voltam kétszer. Volt egy norvég fiú, akiért nagyon odavoltam és bár ő szerintem bárkit megkaphatott volna (és meg is kapott), velem is szemezett, amíg bent volt a kávézóban (egyszer pont a születésnapján jött be és kivittem neki egy vegán bonbont (vegán volt) egy szál gyertyával, nem is tudom melyikünk volt jobban zavarban). De én itt voltam még szerelmes a szomszéd apartmanház karbantartójába, aki a mai napig jóbarátom. Itt ismerkedtem meg a rendőrrel, akivel pár hónapig együtt voltam. És két másik barátomat is innen ismerem, akikkel szintén randiztam, de aztán nem lett belőle semmi, vagyis a barátság lett belőle, de ezzel mindenki jobban járt.
Na és a lányok mondták nekem párszor, főleg az egyik, kicsit merészebb, akit amúgy nagyon csíptem, hogy hogy van az, hogy nekem itt mindig udvarolnak, meg randira hívnak és nekik soha nem udvarol egy vendég sem? És bár nekem nem tette hozzá, de még az is hozzá tartozott a történethez, hogy ők azt gondolták, hiszen még szép se vagyok, velük ellentétben, szóval hogy lehet ez? Mondjuk szerintem a szépség tényleg nagyon szubjektív. Én láthatok valakit nagyon szépnek, de a másik láthatja őt egyáltalán nem annak. Most emberekről írok, de pl. a kutyámra is mondták már sokan, hogy nem szép, merthogy fekete és szerintük egyszerűen nem az. Nekem meg ez furcsa, hiszen én azért őt fogadtam örökbe, mert nekem a menhelyen ő volt a legszebb, egyszerűen egy kutyának így kell kinéznie szerintem. Nekem egy hófehér, kis pamacskutya az, ami nem feltétlenül szép. Szóval ízlések és pofonok...
Én nagyon sokáig amúgy nem láttam magam szépnek, sőt, ha régi fényképeket nézegetek, nem is esik jól. Múltkor konrétan össze is téptem néhányat, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom őket többször látni és azt sem akarom, hogy más nézegesse őket (ezek ilyen 13-15 éves korom közötti képek voltak). Igazából azóta vagyok kibékülve magammal, sőt, szeretem is magam és sokszor látom magam szépnek, amióta Marcival voltam együtt. Ő elhitette velem, hogy szép vagyok, hogy úgy vagyok szép, ahogy vagyok, hogy reggel fél 6-kor, álmosan is szép vagyok, amikor megyek dolgozni, hogy fáradtan is szép vagyok. Aztán volt pár utána következő srác, egészen pontosan a bolgár fiú és aztán itthon a világbajnok, akik folytatták ezeket a mondókákat. Most meg Gábortól kapom meg sokszor, hogy szép vagyok és nemcsak akkor mondja, mikor csinin elkészülök valahová, hanem random napszakokban, amikor nem is számítok rá, amikor mackóban ülök itthon vagy amikor kinyitom reggel a szemem, hogy hol a kávé.
Ebbe a régi, negatív önképbe az is beletartozott, hogy anyám mindig azt súlykolta belém, hogy én nem vagyok szép. Hogy a nővérem a szebb, én meg az értelmesebb vagyok. És én ezzel a tudattal nőttem fel és ebben is éltem sokáig. Na mindegy, a végszó azért nem az akar lenni, hogy milyen jól nézek ki, hanem az, hogy tényleg vannak napok, amikor belenézek a tükörbe és azt látom, hogy szép vagyok. Meg persze mindig vannak dolgok, amiken szívesen változtatnék, de összeségében én úgy szeretem magam, ahogy vagyok.
Jaj, annyira tudom, miről beszélsz. Én ugyanezt hallottam magamról, azzal bővítve, hogy biztosan azért legyeskednek körülöttem annyian, mert mivel nem vagyok szép, ezért "könnyű préda" vagyok. Kedvesek ezek a fiatal lányok.
VálaszTörlésAkkor egy cipőben járunk. Én ezt nem tudom, de lehet rólam is volt szó ilyen értelemben a hátam mögött, ki tudja miket találtak még ki, szerencsére nem tudom, de mondjuk annyira nem is érdekel. Ahogy lentebb írja Midnigth Moon, a belső kisugárzás, és amúgy szerintem is. :)) Úgyhogy szépek vagyunk!
TörlésJajj, lányok, ezt én is átérzem. Pedig a környezetem mindig szépnek tartott, csak éppen a családom nőtagjai gyengítették bennem ezt a képet. Én pedig őszintén azt gondolom, hogy mindenki szép! :)
VálaszTörlésÉn is ezt gondolom, és lehet, hogy klisé, de tényleg az a csúnya inkább, aki rászolgál, mert a rosszindulat és a gonoszkodás is egyfajta kisurgárzás.
TörlésEz meg, hogy a család súlykolja az emberbe, hogy nem annyira szép vagy nem szép, vagy a testvére szebb...fhu...én soha nem mondanák ilyet a gyerekemnek. Egyébkét. nővérembe meg azt súlykolta anyám, hogy buta, béna, és amúgy ő meg szegény ezt a keresztet cipeli, folyton butának és hülyének érzi magát, kb. egy hivatalos ügyet nem tud elintézni, mert fél, hogy buta lesz benne....
*mondanék és egyébként
TörlésAnnyira sajnálom, ezt olyan szívszorító olvasni is :/ azért remélem ő is tudja, hogy szép és okos és ügyes! :)
TörlésSzerintem szép vagy Szaffi :))
VálaszTörlésAmugy en pont forditva vagyok a regebbi kepekkel, hogy mindig azt gondolom, hogy lehetett akkor olyan alacsony onbizalmam, tok fiatal voltam es gyonyoru, bezzeg most😅 es majd 5 ev mulva ugyanez lesz a mostani képekkel, le merem fogadni.
De ari vagy, köszönöm! 🧡
TörlésA 10 évvel ezelőtti képekkel, meg amik utána készültek, azokkal én is így vagyok. Hogy akkor azt hittem nem nézek ki jól, pedig tökjól néztem ki. És akkor azt éreztem, milyen kövér vagyok, bárcsak most lennék olyan "kövér". De amúgy hihetetlen, pl. ez az év márciusi képeit is úgy látom, hogy milyen jó formában voltam, pedig akkor is kicsit kövérnek éreztem magam.
Nekem ezek az ősrégi képek, gyerekkori és korai tini, akkor nagyon rosszul néztem ki (kövérség, vastag szemöldök, semmilyen, rövid haj, logó vállak -na ezeket nem akarom soha többé látni).
De ismerős :D én a gimiben voltam az, aki kb. a leghamarabb (?) jött össze egy egyetemista sráccal (spoiler, ő már azóta a férjem:D), és én voltam a "POOOOOOONT MM-nek van egyetemista faszija?! Pont neki!?!?!" típus :DD ami ugye teljesen megfeleltethető a "pedig nem is szép" kijelentésnek, csak annak talán még egy kibővített változata ez :D
VálaszTörlésÉn azt vallom, nem feltétlenül a külső a minden, lehet valaki "átlagos", de ha olyan pozitív személyiség társul hozzá, akkor bizony az az ember gyönyörű lesz. Az átlagost meg azért tettem idézőjelbe, mert én tipikusan az az ember vagyok, aki mindenkiben igyekszik a szépet megtalálni, emiatt szinte senkit sem szoktam lerondázni vagy leátlagosozni :D Így aki pont ilyeneket súg mások háta mögött, mint hogy ronda/nem is szép/kövér, stb., na arról egyből el is tudom képzelni, hogy vajon miért is nem őket találják be a normálisabb férfiak :D
Nekem is egyébként csak az utóbbi években lett az, hogy úgy nézek bele a tükörbe, hogy tényleg elhiszem, hogy szép vagyok. Ami máris sokkal több ahhoz képest, hogy tinikoromban az ilyen napok száma erősen közelített a nullához.
Igen, én is azt gondolom, hogy a belső kisugárzás nagyon sokat nyom a latba. Pl. mikor hazajöttem USA-ból és iszonyú jól éreztem magam a bőrömben (pedig ugyanúgy néztem ki, mint az előtte lévő években, mégis, lelkileg iszonyat rendben voltam), olyan volt a kisurgázásom, hogy bementem boxra és amíg elsétáltam az öltözőig, az összes jó, boxos pasi engem nézett, addig, amíg be nem értem az öltözőbe. Pedig nincs se formás fenekem, se nagy mellem, mégis. A világbajnok aztán mondta, hogy a szememben olyan tűz van, hogy őt ez az első alkalommal megfogta. Szóval ha az ember belül ragyog, az kívülről is nagyon meglátszik. A mások lenézése, cikizése, kibeszélése meg szerintem mindig csak az irigységből fakad, ahogy Te is írod és ezzel igazából saját magukat húzzák le.
TörlésTi nálam sokkal előrébb jártok, én elmúltam 40, mire szépnek tudtam magam látni néha.
VálaszTörlésMost visszanézve a tini kori képeimet inkább olyan kis bénának látom magam, szerintem most sokkal jobban "egyben vagyok", vagy hogy mondjam.
És most van az első olyan pasim, aki annak ellenére, hogy amúgy nagyon zárkózott, és nem is a szavak embere, de rengetegszer mondja nekem, hogy "milyen szép vagy", pl. reggel, ébredés után is, amikor ugye az ember nem a legjobb formáját hozza.:)) És olyan őszinte, hogy akkor tudom, hogy számára ott, és akkor a is vagyok, és ez is a lényeg. :)
És igen, tényleg létezik az ún "kisugárzás", mert engem a válásomig kb. észre sem vettek a pasik, utána meg egy hosszú, néha fájdalmas önismereti folyamaton mentem át, megerősödtem, elfogadtam magamat, használtam az előnyeimet, és nem vekengtem annyit a kevésbé előnyös tulajdonságaimon, és tiszta vicces módon így 40 közelében "fedeztek fel", amikor elvileg már leírni kéne magamat. :)
Boldog szülinapot, szülinap-tesó :)
VálaszTörlésEgyébként ez a "nem is szép" duma egy nagy hülyeség. A szépség szerintem is belülről fakad, és gondolom belőled olyan kedvesség és báj sugárzott, hogy csakis az számított. Aki meg ilyet mond másra, hogy nem is szép, az irigy és gonosz, és az ami nem szép.
Köszönöm!! :))
TörlésPont így van amúgy, ahogy Te is írod...!