Maid

  Ha már olyan sokan megtették, akkor én is leírom a véleményemet, benyomásomat a sorozatról. 

Nekem is nagyon tetszett, izgalmas volt, érdekes, a sztorija pedig hiánypótló. Én végig felnéztem Alexre, szerintem már az első nagy "elszökése" is hatalmas bátorság volt, nem beszélve a későbbi lépéseiről. Hogy elvállal bármilyen munkát, pénz nélkül rohangál egész nap ide-oda, nem eszik, és nemcsak azt nem tudja, hogy mi lesz holnap, hanem kb. azt sem, hogy mi lesz pár óra múlva. Hogy honnan lesz autója és hol fogja tölteni az éjszakét a hároméves gyerekével... És azon felül, hogy szerintem nagyon bátor volt, kitartó is egyben. Én lehet, hogy az első (vagy a második) akadály után hazavezettem volna az autót. Nem sokan képesek erre. Mondjuk én a komp-állomás padlóján nem tudom, hogy hajlandó lettem volna -e aludni a gyerekemmel. De nem tudom, ha a szituációban lennék, lehet. Talán. Szóval szerintem iszonyú jól vette a lépcsőfokokat, még akkor is, amikor bár egyet lépett felfelé, de kettőt utána rögtön lefelé. És mindehhez milyen fiatal. Én csak ahhoz tudok viszonyítani, hogy anyám százszor akart változtatni az életén, amíg gyerekek voltunk, de egyszer sem tett értünk és saját maga miatt még csak egy lépést sem. Mikor épp benne voltunk a legrosszabb szituációkban, akkor megígérte, hogy innentől vége és holnaptól minden más lesz "elmegyünk" "elköltözünk" "ezt nem csináljuk tovább" és én minden alkalommal hittem neki és megnyugodtam. Másnap reggel azonban már letudta azzal, hogy "áhh, minden rendben van", miközben szívta a reggeli cigijét. Ezért nézek én fel mindenkire, aki képes lépni, tenni, változtatni, még akkor is, ha nem feltétlenül briliáns, ahogy teszi azt. 

A másik oldalt is sajnáltam azonban, Sean-t. Én azt gondolom, hogy az esetleges defekteket nem lehet egész életünkben a szüleinkre, meg a gyerekkorunkra fogni, de ettől függetlenül sajnálom az ilyen életeket. A függőségekből nagyon-nagyon nehéz kijönni és ezért a saját apámat is sajnálom, annak ellenére, hogy az alkohol rontotta el az egész gyerekkoromat. De sajnálom őt és ha még élne, valószínűleg azt mondanám, hogy már nem haragszom. Ez egy hosszú folyamat volt nálam, sokáig nagyon haragudtam, de ahogy a saját kezembe vettem az életemet és amióta érzem, hogy én irányítom azt és amióta jól vagyok, szeretem az életemet, amit alakítottam, onnantól eltűnt a harag a szüleim irányába. De attól függetlenül, hogy sajnálom Sean-t, nem gondolom azt, hogy a kis Maddy-nek jó lett volna ott maradni, vele, mert annál bármi jobb (még a komp-állomás is, igen, mégis), amikor agresszióban és alkoholmámoros szülő(k) mellett nő fel az ember. 

Engem mondjuk Alex anyja borított ki, annak ellenére, hogy ő is betegségben szenvedett és nagyon örültem, mikor a menhely vezetője azt mondta Alexnek, hogy "és mi lenne, ha ezután nem te gondoskodnál róla?". Merthogy Alex mondta, hogy 6 éves kora óta tulajdonképpen ő viseli gondját. Ez is mekkora teher lehetett neki. 

Több ilyen életszerű, valós problémákat bemutató sorozat/film kellene.