Kis galaxis: utókarácsony

Holnap van a céges karácsony. Tegnap még semmi kedvem nem volt hozzá, pedig amikor két hete beharagozta a főnököm, nagyon lelkes voltam. Mondta, hogy lehet vinni sütit meg alkoholt, aki szeretne, de lesz is. Én természetesen azonnal agyalni kezdtem, hogy mi finomat süssek majd az eseményre. Még a névnapomra kaptam Gábor anyukájától egy macskás nyújtófát, amivel cicás kekszeket lehet készíteni. És mivel az összes munkatársam kutya -vagy macskaőrült (de inkább macska), szuper ötletnek tűnt a macskás keksz, lekvárral és csokival. De utána következett ugye a katasztrofális, lehangoló karácsony, ami után úgy voltam, hogy oké, ugorjunk és legyen már szilveszter, de inkább január. És ne legyen céges karácsony sem, már nincs kedvem hozzá. Aztán a kedvem tegnap este kicsit mégis visszajött és már várom is a holnapi eseményt, de inkább csak azért, hogy együnk és beszélgessünk egy jót a többiekkel. És persze továbbagyaltam a kekszen, de rájöttem, hogy esélyem sincs megsütni, hiszem ma is estig dolgozom, holnap reggel meg egy órával korábban kelek, mint szoktam, mert holnap pont a buli miatt tömegközlekedéssel jövök dolgozni. Szóval vagy éjszakába nyúlóan, nyűgösen és fáradtan megsütöm, vagy nem sütöm meg. Végül az utóbbira esett a voksom, és arra gondoltam, hogy hazafelé bemegyek majd a Lidlbe és veszek egy üveg bort meg valami aprósütit. De közben az is eszembe jutott, hogy otthon még mindig roskadozik az asztal az aprósütitől és legalább húsz üveg házi bor is van lent a pincében. Úgyhogy a sütiből összepakoltam egy dobozra valót, lementem a pincébe egy üveg borért, és behoztam ma őket a kisautómmal, hogy holnap záráskor csak fel kelljen kapnom és már indulhatok is a buliba. (Közben az is eszembe jutott, hogy a munkatársaim nagyrésze rizspufin él, szóval lehet, hogy a szép kis macskás kekszeim nem is kellettek volna senkinek.) Egyébként nagyon várom ezt a kis összejövetelt, mert amióta én itt dolgozom, még egyszer sem volt semmi közös esemény és a többiekkel is egyenként találkoztam eddig, akkor is csak bent, a patikákban.

Közben Gábor kitalálta, hogy mivel közeleg a mindig végeláthatatlannak tűnő január, mi lenne, ha meglepnénk magunkat egy kis wellnesszel? Én azonnal igent mondtam, úgyhogy tegnap átmazsoláztuk a lehetőségeket és összepaszintottuk a közös szabadnapjainkat, amikből egész sok lesz januárban. Végül foglaltunk egy szuper szállást Siófokon, abba a szállodába, ahova én már három éve szeretnék elmenni. Az egyik ~~vlogger~~ életmódtanácsadó, akit nagyon szeretek (Gazdag Tündi) szokott ide járni néha és a videói alapján szerettem bele a helybe. Többször is el akartam már menni, volt, hogy a tesómmal, de ő a végén mindig visszalépett, volt, hogy egyedül, de végül egyedül sose volt kedvem hozzá. Most meg megmutattam Gábornak, igaz, hogy nem olcsó és csak egy éjszakára megyünk, de neki is nagyon tetszett és foglaltunk egy kis romantikus szobát, ami a téli Balatonra néz majd. Már most alig várom, pedig csak január közepén megyünk majd.

Végül mutatok pár karácsonyi képet, amik még akkor készültek, amikor nagy karácsonyi lázban égtem és minden szép és jó volt. Utána nem is nagyon fotóztam már.