hajam égnek áll

  Tegnap voltam körmösnél, csodaszép beige színt kértem, kis kövekkel, nagyon szép is lett, boldog voltam. Mára 4 is lepattogott, betört. Úgy nézek ki, mint egy hajléktalan, pedig tegnap még csodaszépen virított. Tudom, hogy a körmösöm készséggel kijavítja, de nekem nincs időm visszamenni. A hozzá való időpontot is mindig úgy intézem, hogy ezer dologgal sakkozok. Bosszús is vagyok, de főleg szomorú: csúnya a körmöm és nincs időm visszamenni. Nagyon max. hétfő reggel lenne, de aznap indulunk le Siófokra és nem úgy terveztem a pihenést, hogy én előtte még elrohangálok körmöshöz (így is mindig kapkodva készülök el, pakolok, hajat mosok-vasalok, instrukciókat írok az állatokhoz, kiporciózom a kajájukat). Vagy szombaton tudnék még menni, de gondolom a hétvége mindenkinek hétvége. Meglátjuk mi lesz, írtam a lánynak, remélem össze tudunk közösen hozni valamit, mert nem szeretnék így maradni 2-3 hétre. 

Gábornak tegnap jött meg a fizuja. A munkahelyén mindig fut egy csomó más projekt is, novemberben és decemberben pedig állandóan megérték egy rakás plusz munkára, konkrétan festő munkára, amihez szakembert kellett volna hívni, egy rakás plusz villanyszerelésre meg kisf@szom szerelésére. Volt, hogy nem is fél 11-re ért haza, hanem éjfélre. Azt mondogatták végig, hogy nagyon köszönik és meg fogják hálálni. Ebből tavaly semmit se látott, karácsonykor egy üveg borral szúrták ki a szemét (de szigorúan az ezer forintos borok kínálatából, ennél még én is többet kaptam, pedig nem egy óriás cégnél, hanem egy családi vállalkozásnál dolgozom, ahol boríték járt karácsonyra). Mindegy, azt hitte, hogy majd januárban jól megdicsérik. Meg is jött tegnap reggel a fizetés, kereken 100.000 forinttal több. Gábor nagyon örült, fel is hívta őket, hogy megköszönje. Válasz: óóó, tényleg?? sajnos az nem bónusz, valami hibás elszámolás történt a könyvelésen, légy szíves hívd fel a könyvelőt! Ekkora pofán csapást?? Annyira megbántódott, mondjuk amúgy is elege van, ettől függetlenül is, hogy ez most még egy nagy lökést adott neki ahhoz, hogy másik munkahely után nézzen.

A heti randink kifújt annyiban, hogy reggel elkísértem olajcserére és utána bevásároltunk. Ha ugyanis nem dolgozik, akkor kazánt szerel hátul a házban, vagy a mi házunk kazánját szereli, vagy valami mindig van. Ha leülnénk egy kávéra végre ketten, biztos, hogy megszólal a telefon egy munkáról, segítségkérésről (családtagtól, baráttól, munkahelyről -mindegy, de tényleg mindig ez van): valami eldugult, eltört, letört, kiégett, füstöl, leszakadt, ég, furcsán néz ki, furcsa hangot ad ki, villog, nem villog és a végtelenségig sorolhatnám...és a következő kérdés mindig ez: nem tudnád még ma megnézni?

Főztem jókat: óvári csirkét sült édeskrumplival, padlizsánkrémet, túrós-csokis tekercset, babfőzeléket. A süti szétesett és csufi lett, de nem baj, azért megesszük (finomnak finom). 

Le kéne szednem a karácsonyfát, felhívni a NAV-ot, diákhitelt intézni, kötelezőt befizetni, közben azt se tudom, hogy a megye matrica most hó végén tényleg lejár, hiába vettem áprilisban hónapban? Meg annyi dolgom van még, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele...és még a körmöm is le van törve :(.

a szokásos finomságok mellett a mai kincsek:
purpur kenyér, cukormentes ketchup és majonéz,
barna rizsliszt és cukormentes rudi