kis téli kikapcs

  Végül lemondtam a hétfő délelőtti körömjavítást is, mert tudtam, hogy az egészből csak kapkodás lenne. Így viszont 8-ig fel sem ébredtünk és utána is tengernyi időnk volt meginni a kávét az ágyban, meg komótosan megreggelizni. Kényelmesen el is tudtunk indulni fél 12-kor otthonról, ami nem volt baj, mert a szállást úgyis csak 3-tól lehetett átvenni. Én már akkor boldog voltam, ahogy beszálltunk az autóba és elindultunk: tudtam, hogy magam mögött hagyok mindent és utazáskor már magát az utat is élvezni szoktam. Onnantól már nyaralunk, hogy az autó kigördült a kertből. 

Siófokra mentünk, egy számomra évek óta vágyott helyre. Írtam már korábban, hogy Gazdag Tündi videóiban láttam többször is ezt a helyet és évek óta szerettem volna elmenni ide. Az igaz, hogy nem kifejezetten a mi pénztárcánknak való hely, de azt gondolom, hogy ritkán, egy-egy éjszakára megengedhetjük magunknak ezt a luxust. Szóval mielőtt becsekkoltunk volna, ettünk egy ebédet egy random kiválasztott étteremben, ami utólag belátva sajnos rossz választás volt: egyikünk kajája se volt nemhogy friss, hanem igazából finom se (jó, a kevert saláta friss és finom volt, de nyilván nem csak annak kellett volna finomnak lennie). Kedvünket azért nem szegte, mert már nagyon vártuk a hotelt. Bemenetkor könnyesre nevettem magam és alig tudtam megszólalni a recepción, mert Gábor úgy belegabalyodott a maszkjába a folyosón, hogy először a szemét takarta le vele. Ezután nem tudtam napirendre térni efelett és egész nap nevettem, mikor újra eszembe jutott, a végén Gábor már kezdett megsértődni...de hát olyan vicces volt, most is nevetek, ha eszembe jut. 

Érkezéskor a recepciós hölgy közölte, hogy bár classic szobát foglaltunk és annak az ára kerül majd felszámításra, hadd kedveskedjenek nekünk azzal, hogy egy Balatonra néző, deluxe szobát kapunk ajándékba. Nagyon megköszöntük és a szoba tényleg csodaszép volt. Kaptunk üdvözlő italt, a szobába pedig bekészítve ásványvizet, kávét és csokit. E mellé járt még egy voucher is, ami két üdítőről és sütiről szólt, amit a bárban fogyaszthattunk el. Gábor előre dörzsölte a tenyerét, hogy két sütit fog enni, de ezután jött csak a java: a sütis pult egészen fantasztikusan nézett ki (bánom, hogy nem fotóztam le) és kétféle sütemény is volt, ami teljesen mentes volt minden értelemben, ráadásul olyan jól nézett ki, hogy alig tudtam választani. Végül a kókuszos-kávés szeletre esett a voksom és a sütin nemcsak az nem érződött, hogy mindenmentes, hanem bármelyik, hagyományos összetevőkkel készült sütivel felvette volna a versenyt. Szóval én már itt olyan elégedett voltam, hogy csak na. Mi nem nagyon szoktunk szállodákba járkálni, ezért ez a minden is bekészítve és ez is jár hozzá, meg az is...-féle vendégvárás nekem teljes luxus és most úgy örültünk mindennek, mintha gyerekek lennénk. Ráadásul annyira kedves volt mindenki és olyan kisugárzása volt az egész helynek, hogy másnap semmi kedvünk nem volt hazajönni. 

Az érkezésünk utáni fél órában már indultunk a wellness felé, ahol kétféle élménymedence és szauna várt, pihe-puha szállodai köntösökkel és papucsokkal. Ez is új volt nekünk. Ráadásul a helyen senki nem volt. Később szállingózott ugyan néhány ember, de javarészt olyan volt, mintha az egész szállodában és a wellnessben is csak mi lennénk. (Ugyanez történt velünk májusban Szentgotthárdon, amikor kivettünk egy szobát egy panzióban, ott annyira csak mi voltunk, hogy este a személyzet odaadta nekünk a kulcscsomót, hogy mivel csak mi vagyunk, ők hazamennek és tessék, itt a panzió kulcsa. Akkor végig azzal poénkodtunk, hogy az egész panziót kivettük, nos ez a poén most is megállta volna a helyét: az egész szállodát kivettük.) A másnapi, svédasztalos reggeli volt még csodálatos, és hiába eszek IR-esként, még nekem is akkora kínálat volt a roskadozó asztalokon, hogy a felét meg sem bírtam kóstolni mindannak, amit szerettem volna. Reggeli után vettük csak észre, hogy az étlapról is lehetett volna bármit rendelni, pl. friss nutellás gofrit, de már Gábor se bírt többet enni, így nem rendelt semmit. Én viszont nagyon büszke voltam magamra: nem ettem az isteni, illatos mindenféle péksüteményből, mint pl. nutellás csigából, málnás croissantból és társaiból. Pár hete még nem gondoltam volna, hogy ekkora önuralmam van (mondjuk ezért délután, amikor hazaértünk, sütöttem mindenmentes kakaós csigákat). 

Ami még mindennek a teteje volt azon felül, hogy iszonyú jól kikapcsolódtunk, rengeteget beszélgettünk, nevettünk és pihentünk, hogy az ágy valami álom volt. Nem akarok túlzásokba esni, de én ilyen kényelmes ágyban még soha nem aludtam. Meg akartam nézni, hogy milyen matracon fekszünk, de aztán az elindulás kicsit sietősre sikerült, mert még wellnesseztünk egyet indulás előtt és persze elfelejtettem megnézni. Fizetéskor még az a meglepetés is ért, hogy  kevesebb lett a számla, mint amennyiért a bookingon foglaltam és útravaló, házi kekszeket is kaptunk búcsúajándékba. Szóval azt hiszem, ez a szálloda bőven felülmúlta az amúgy is nagy elvárásaimat, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy visszatérünk még ide vagy ősszel vagy jövőre. (Nyáron és az ünnepi időszakban nem, mert egyrészt akkor minden szoba dupla áron van, másrészről ezekre az időszakokra már nincs is szabad szobájuk erre az évre.)

Útban hazafelé elmentünk még Dégre. Gábor emlékezett, hogy van ott egy szép kastély, ami neki anno nagyon tetszett és megmutatná nekem. Nekem meg az jutott eszembe Dégről, hogy van egy ismerősöm, egy lány, akivel régen együtt dolgoztam a kávézóban és ő dégi származású. Azóta festőművész lett (a kávézó alatt is a képzője járt, ahogy akkor sok más munkatársam), férjhez ment egy egyiptomi művészhez. Szoktak kiállításai is lenni, egyszer az egyikre el is mentem, tetszenek a képei, pedig én nem annyira konyítok a művészetekhez. Na, és egyszer, mivel akkoriban nagyon jóban voltunk, eljött a születésnapomra az akkori párjával, aki a képzőn tanított, és ajándékba egy szép, nagyalakú képet kaptam, amin Marcipán volt. Ő készített és én azóta is imádom azt a rajzot. A lakásomban kint is volt a falon, most valahol össze van hajtva gurigába és várja a szebb napokat, amikor a többi képem és könyvem társaságában végre kikerülhet majd a költözős dobozokból a falra. Lényeg a lényeg, meséltem Gábornak erről a lányról és hogy múltkor, hosszú évek után rám is írt, mert lett a családnak egy macskája és egy kezdő macskás gyorstalpalójára volt szüksége, én pedig készséggel elláttam jó tanácsokkal. 

Dégen, a Festetics-kastély tényleg nagyon szép volt, Gábor elmondása alapján felújították, mert amikor ő régen látta, teljesen le volt pusztulva. A kastély még mindig renoválás alatt áll, de állítólag nemsokára készen lesz és nyárra megnyitja majd kapuit a nagyközönség előtt. A kastélykert is csodaszép volt, saját tóval, kis híddal és mesébe illő épületekkel. Kár, hogy a jeges szél hamar visszazavart minket az autóba és csak egy fél órát tudtunk ott sétálni.

téli Balaton 💙

                                                     

Mala Garden

a szobánk

reggeli kávé a szobában, kilátással

medence

meg még egy

welcome drink, zéró kóla, mentes süti

a reggeli

Dég

Dég