a kutyám 14 éves

  Marcipánkám ma töltötte be a 14. életévét. Ezt a dátumot nem tudjuk biztosra, de feltehetően valamikor január vagy február hónapban születhetett, 2008-ban. Egy ideje minden évben tartok neki egy kis szülinapot. Olyankor elmegyünk valami nagyon nagy sétára, és persze valami extra finomság is van aznap. Régebben a kis kutyahaverjai is átjöttek vagy közösen sétáltunk ilyenkor. Finomság gyanánt régebben egész tortát is sütöttem neki, volt halas torta, pulykás torta, tojásos torta, még a fényképek is megvannak ezekről a kutyanyalánkságokról. Tavaly viszont csak egy "konzervtortát" kapott. Ezért idén szerettem volna megint valami finomabbat csinálni, úgyhogy banános muffint sütöttem mogyoróvajjal és zabpehelyliszttel (ez emberi fogyasztásra is alkalmas és amúgy nagyon finom lett). 

a muffin bűvöletében

Ma amúgy csodás idő volt és pont nem dolgoztam, úgyhogy voltunk kint sétálni. Nagy sétára már nemigen vállalkozok vele, mert nagyon hamar elfárad és utána nehézkesen jön, plusz a ház, ahol lakunk, emelkedőn van, így az utolsó pár száz métert mindig nagyon lassan tesszük meg, máshogy nem megy. Szeret még mindig sétálni menni és szimatolgatni, nézelődi, másokkal barátkozni, csak úgy kell vele elindulni, hogy max. 25 perc múlva itthon legyünk. 

De ha már így a kutyám szülinapja, leírok egy aranyos sztorit, ami még pár hete vagy hónapja történt, de akkor nem meséltem el. Ültünk Gáborral az étkezőasztalnál, vacsoráztunk, a kutya a helyén feküdt. Akkor már volt neki ez az izületi fájdalma, bicegett meg nehezen állt fel, de már kezeltük. Gáborral meg valamit bohóckodtunk, mondott valami szemtelenséget, mire én meglendítettem a kezemet felé nagy ívben, mintha meg akarnám verni. Aztán én mondtam valamit, mire ő ugyanúgy csinált: lendült felém a karja a levegőben. Abban a pillanatban az én öreg, rozoga, bicegő kutyám szélvészként pattant ki az ágyából, ott termett az asztal mellett és mérgesen ugatta Gábort. Ilyet még azt hiszem soha nem csinált. Engem támadtak már meg utcán, de akkor ő nem volt velem, egyedül voltam. De akkor is biztos voltam benne, hogy ha velem lett volna, megvédett volna. (Meg abban is, hogy nem mert volna senki megtámadni, ha ő velem van.) Szóval egy pillanat alatt ott termett, hogy megvédjen Gábortól, bárkitől, aki engem bántani akar, aki kezet emel rám. Annyira aranyos volt, hogy összevissza ölelgettük, még Gábor is megdícsérte, hogy milyen ügyes. Annyira szeretem, drága kis öreg csontom...