Kis galaxis: kis kirucc

Csütörtökön nem szabin voltunk, csak egyszerre volt két szabadnapunk egyben és még nem Nápolyba mentünk, csak Csitárra, egy kastélyszállóba, amit én foglaltam Gábor névnapjára. Először Hollókőre autóztunk el, mert egyikünk sem járt még ott. Én vezettem, ami tulajdonképpen az első hosszabb, vidékre vezetésem volt és nagyon jól ment. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy Hatvantól Hollókőig már alig volt forgalom, tehát könnyű pálya volt, viszont az érkezés előtti 20 perc csupa szerpentines izgalmakat tartogatott nekem, de a kocsim szuperül feküdt a kanyarokban, úgyhogy semmi gond nem volt. Hollókőn sétáltunk egy nagyot, megebédeltünk, aztán felsétáltunk a várba, amit éppen renoválnak, így nem igazán lehetett megközelíteni. Hollókő után indultunk Csitárra és egy fél óra múlva meg is érkeztünk a konkrétan semmi közepén álló kis kastélyszállóba. Érkezéskor, ahogy lepakoltuk a cuccokat a szobában, le is mentünk a kertbe és rendeltünk kávét. Leírhatatlanul jó érzés volt ülni a napon, a 22 fokban, egy spagetti pántos topban, miközben szívtam magamba az összes meleg napsugarat. Utána átöltöztünk fürdőruhába és lementünk a wellnessbe. Volt egy nagy, fedett úszómedence, egy nagy jacuzzi, szauna, merülőmedence. Ki se mozdultunk innen vacsoraidőig, annyira szuper volt pihenni, úszni, meg a vízben áztatni magunkat. Aztán volt egy kis közjáték, ami egy idő után már kicsit idegesített, erről majd írok egy másik posztban... A vacsi svédasztalos volt és volt nekem is mindenféle finomság, amit tudtam enni. Ez a hely ugyanis egy ilyen medical wellness center, és fel vannak készülve rá, hogy mindenféle egészséges, meg mentes ételeket kínáljanak. Utána kiültünk Gáborral dumcsizni meg borozgatni az erkélyre, közben felmászott hozzánk a kertből az a cica, aki már korábban is beült a kertben az ölembe, nagyon aranyos volt. Lett volna egy csomó szabadidős játék is, biliárd, darts és egyebek, én szerettem volna menni, de aztán végül olyan hamar elaludtam, hogy már nem mentünk le a szobából. Másnap ettünk egy szintén ötcsillagos reggelit, aztán kicsekkoltunk. Tervbe volt véve, hogy megnézzük Szécsényt, meg még csavargunk erre-arra, de aztán úgy ítéltük meg, hogy nem sok látnivaló van Szécsényben, így inkább elindultunk hazafelé. Már délelőtt hazaértünk a nagybevásárlással, mindennel együtt, kifújtuk magunkat, kiültünk napozni a kertbe. Mivel még mindig valami csodálatos volt az idő, elmentünk bicózni. Betekertünk a városközpontba, Keresztúrra, ahol van egy cuki, ami sorra nyerni szokta az év fagyija díjakat. Négyféle cukormentes fagyi is volt, én végül pisztáciát és ananászt választottam, de van egy csomóféle mentes sütijük is, szerintem gyakori látogatójuk leszek, főleg, hogy a fagyi tényleg isteni volt. Aztán már csak pihentünk a nap hátralévő részében, Gábor rizottót készített, filmet néztünk, isteni két nap volt. Annyira feltöltődtünk, annyit beszélgettünk, nevettünk, bújtunk, fogtuk egymás kezét, hogy azt érzem, újra szerelmes vagyok. Persze amúgy is az vagyok, a szürke hétköznapokban is, csak ezek a mókuskerekes, végtelennek tűnő hosszú napok, amikor dolgozunk, azért minden erőfeszítéseink ellenére is el tudnak picit távolítani minket egymástól. Én nem mindig vagyok jófej, amikor fáradt vagyok és rosszkedvű vagy stresszes egy-egy munkanap után. Gábor nem tudom hogy csinálja, de ő a 16 órás műszakok után is jókedvű mindig, bár ő is szokott olyan fáradt lenni, hogy csak na. Szóval sokszor, amikor végre találkozunk otthon, vagy én vagyok befordulva, vagy valamelyikünk fáradt. Nem szoktunk sokat veszekedni, de néha nincs meg a harmónia, mert én nem tudom elengedni a stresszes dolgaimat. Most viszont úgy beleugrottunk ebbe a kétnapos kalandba, hogy nekem konkrétan eszembe se jutott SEMMI, amiken általában jár az agyam. Tegnap délután, meg este legalább ötször elmondta Gábor is, hogy milyen jól érezte magát és milyen szuper két nap volt. Bárcsak többször lenne időnk együtt lenni!