self care

  Tudom, hogy kismillió és egy feladatom van, amiket megint tologatok magam előtt, de ma egyszerűen úgy ébredtem fel, hogy csinálok egy napot, amikor nem fogok ezeken görcsölni és végre megpróbálok pihenni. Pl. el kellene mennem tüdőszűrőre, két dologgal is foglalkozni a NAV-nál, sárga csekkeket kérni az albérlőmnek, időpontot kérni orvoshoz (ez lesz a negyedik szál, ugyanis három időpontom már van: a magánorvosom, az sztk-s nőgyógyász, illetve a bőrgyógyászat, de kellene üzemorvos időpont is), visszanézni tanulni a sulis anyagot, letölteni a ppt-ket és nem tudom...a kiscicás naplómban szerintem még pár dolog fel van vésve. Foglalkozok is ma még majd ezzel-azzal este, mert Gábor úgyis csak 11 előtt jön, de ma jól tettem, hogy kicsit terhermentesítettem a fejemet és a lelkemet.

Délben terápiás takarításba kezdtem. Nem annyira szeretek takarítani, de nem is utálok, mert általában csak elkezdeni nehéz, aztán belelendülök és utána visz a hév: minden egyre szebb és tisztább lesz, amitől sokkal jobb lesz a közérzetem, és a feladataimat is egyszerűen jobban átlátom és könnyebbnek érzem őket. Három órán keresztül suvickoltam a lakást, közben ment a zene, énekeltem és táncoltam is, és a végére kb. minden ragyogott. Lement két mosás és örömmel nyugtáztam, hogy szinte kiürült a szennyestartó, de mire a takarítás végére értem, megint megtelt olyan dolgokkal, amikkel pakolás közben találkoztam. Megszavaztam egy mosást a téli cuccaimnak (hátha már nem fognak kelleni?), a nappaliban lévő pokrócoknak és párnáknak és olyan ruháknak is, amik vagy csak kicsit voltak rajtunk vagy csak felvettük, de le is vettük és inkább mást vettünk fel, aztán ezek a ruhák azóta kallódtak össze-vissza a lakásban. Ilyet más is szokott csinálni, ugye? A kutyaágyat is ki akartam mosni, de szerintem inkább kellene egy új, nem szívesen raknám be a gépbe. Alaposan felporszívóztam a tetőtéri hálónkban, a tetőtérbe vezető lépcsőn, a nappaliban, a konyhában, a fürdőben, a közlekedőben és a cicák szobájában. A végére éreztem, hogy már nagyon elég a porszívózásból. Találkoztam a karácsonyfatalppal is. Ez hogyhogy még mindig elől van?? És még víz is van benne! Ezt is elpakoltam a dobozába, amit időközben játéknak használtak a cicák, ezért kicsit meg lett tépázva. Kitakarítottam a cipőtartót, elpakoltam a kis zacskókat, nagy szatyrokat, fél pár kesztyűket és egy helyre gyűjtöttem az elkallódott cicalabdákat. Összeszedtem a gyerekek cuccait is a polcra: színezők, ceruzák, lego, pónik, építhető vár. Ritkán vannak csak itt, de amikor igen, akkor 10 perc is elég a hatalmas kupiig. Elpakoltam a konyhát, kidobtam a hetek óta félre dobott dolgokat (nem finom, egészséges kenyér, nem finom füge, megpenészedett citrom), rendet tettem a poharas szekrényben. Összelapítottam a szelektív műanyagokat. Kipakoltam Gábor ruhás szekrényét és szépen, szisztematikusan bepakoltam a ruháit, ugyanis hetek óta nem talál semmit és mindent rajtam keres. Most végre átlátható és minden a helyén: szép pólók, szép nadrágok, melós pulcsik, melós nadrágok, úszócucc, ingek, zoknik összepárosítva. Húztam friss, ropogós ágyneműt (ez a kedvencem). Felmostam mindehol illatos domestosszal, úgyhogy virágillat is van. Kitakarítottam a cicaalmokat és letöröltem prontoval a kisasztalt, ahol az eledelek vannak (a cicák közben minden mozdulatomat figyelték, nehogy valamit rosszul csináljak). Végezetül a fürdőt is kitakarítottam, oké, a kád még hátra van, de már nagyon fáradt és éhes voltam, azt még este megcsinálom majd.... Szerencsére főzni ma nem kellett, mert még tegnap este, amikor hazaértem, feltettem egy pörköltet és szaggattam mellé (tönköly)nokedlit, hogy Gábor tudjon ma mit vinni. Úgyhogy nekem is volt ebédem, jól esett a nagy takarítás után csak megmelegíteni és megenni. Nagyon finom volt, egyáltalán nem lehetett érezni a nokedli ízén, hogy teljes kiőrlésű, csak a színén látszott. Aztán kicsit pihentem az ágyban, néztem a sorozatomat és főztem mellé egy finom kávét. Azt hiszem, most jól csináltam, hogy előbbre soroltam a takarítást és pihenést a többi dolognál, mert azt érzem, hogy sikerült lenyugodnom, elmúlt a stressz és nem látom egyik feladatot se annyira drasztikusnak, amennyire még tegnap este láttam őket.

öngondoskodás: jeles