vasárnapi mozzanatok

  Reggel megint megvolt Gábor miatt a negyed 6-os ébredés, ráadásul tegnap este óta fájt a fejem, hányingerrel karöltve, úgyhogy nagyon morcos voltam. Szerencsére vissza tudtam aludni, miután elment és egészen 8-ig fel sem ébredtem, akkor már a fejem is sokkal jobban volt. Tudtam, hogy már csak két rész van hátra a kedvenc sorozatomból, ezért spóroltam vele, hogy még sokáig tudjam nézni, de sejtettem, ha ma a végére fogok érni. Egy részt meg is néztem ébredés után, szuper volt. A második évadnál azt éreztem, hogy sokkal sokkal jobb, mint az első és biztos, hogy a harmadik évad sem fogja überelni. Pedig az utolsó évad simán túlszárnyalta a másodikat is. Filmezés után kivittem Marcipánt a dombra, ragyogó idő volt. Utána elmentem Gábor szüleivel vásárolni. Ha már úgyis mentek, ne menjünk hárman két autóval. Az Auchanban akciósak voltak a képkeretek, én meg már régóta tervezem, hogy veszek új kereteket két rajznak, hogy kikerüljenek a falra. Az egyiken Marcipán van, még a 27. születésnapomra kaptam egy akkori munkatársamtól, aki azóta híres festőnő. A másik képen pedig én vagyok, ezt Gábor rajzoltatta egy ismerősével, amikor megismerkedtünk: ő csinált neki valami villanyszerelést, cserébe pedig azt kérte, hogy rajzoljon le engem egy kép alapján (ami akkor a kedvenc képe volt rólam). Szerintem tényleg jól sikerült ez a rajz, még azt is észre lehet venni rajta, hogy az egyik szemem kisebb, mint a másik (ahogy a való életben is).

1.900,- és 1.200,- volt a keretek ára, mindkettő 30x40cm
szerintem nagyon jó vétel volt

Amikor hazaértem, nagy főzésbe kezdtem. Én nagyon szeretek főzni, főleg, amikor nem vagyok fáradt és inspirált is vagyok hozzá (meg a konyhában is rend van) és nagyon sajnálom, hogy szerintem ahhoz képest keveset és összecsapottan főzök, mint amennyit és amilyen minőségben szeretnék. Most viszont már megint napok óta csorgatom a nyálam mindenféle kaja-ötletekre, úgyhogy ma sütöttem egy nagy adag fokhagymás húst, csináltam mellé barna rizst és ecetes fejessalátát (ez annyira finom, nem is értem miért csak nagyon ritkán eszek ilyet). Főztem egy hatalmas adag csontlevest a kutyának sok-sok zöldséggel (nem igazán tudja már szegénykém a száraztápot elrágni, ezért mindig felöntöm neki egy kis langyos vízzel vagy levessel, hogy megpuhuljon, ezt a nagy adagot pedig fél literes edényekben fagyasztom és úgy melegítem újra, nagyon szereti), csináltam körözöttet, most pedig két hatalmas rúd mákos kalács várja, hogy betoljam a sütőbe. Ugyanazt a mákos kalácsot sütöm most, mint tavaly, csak a liszt és a cukor van kicserélve benne. A nagy főzések közepette azért megnéztem az utolsó részt is, ami majdnem másfél órás volt és annyira izgultam végig, hogy néha meg is kellett állítanom. Ritka jó sorozat volt, reménykedem, hogy lesz negyedik évad, hiszen a könyvsorozat és négy kötetből áll és eddig egy-egy évad egy-egy kötetet fedett le. 

Misike felügyeli a kalácstésztát, ami épp kel

Sétálni is voltam egy nagy kört, találkoztam azzal a tehénnel, akiről szintén írtam tavaly, hogy a Noéban lakik, meg a tőlünk pár utcával lejjebb lakó bárányokkal is, aranyosak voltak, bégettek. Nagyon szép idő volt ma, most már tényleg itt kopogtat a tavasz az ajtónkon. Ha Gábor itthon lett volna ma, biztos elmentünk volna biciklizni. Viszont csütörtökön van a névnapja, és az lesz a meglepi ajándékom, hogy elutaznuk egy éjszakára egy szuper szállodába. Vasárnap pedig átjönnek a barátok és sütögetünk. Én persze már azzal vagyok elfogalva, hogy milyen desszertek legyenek... Legutóbb is mindenki csak legyintett, hogy mindegy mit sütök, meg mivel kétfélét csináltam, megkaptam, hogy szerintük sok lesz, erre bekövetkezett, amitől tartottam: a sütemények 5 perc alatt elfogytak a tespikből és a végén volt, akinek nem marad egyikből sem és jött kérni...akkor fogadtam meg, hogy 12 fő felett három tepsivel kell készíteni, mert a kettő bizony nem elég!