esős péntek

  Ülök a patikában, de ma a kutya se jár erre. Kint esik az eső és megint hűvös is van, ezért nincsenek vásárlók. Már feltöltöttem az összes polcot, valamelyiket át is rendeztem, összeírtam a rendeléseket, összekészítettem a kéréseket, kinyomtattam a nyomtatnivalókat és leakcióztam a közeli lejáratos termékeket. Ma nem hoztam semmit enni, mert szinte minden kifogyott otthon, ezért mexikói kaját rendeltem ebédre. Annyira nem a kedvencem, de az összes lehetőség közül még ez tűnt a legideálisabbnak a diéta szempontjából. Szóval most csak itt ücsörgök és várom, hogy meghozzák az ebédemet.

• Tegnap arra értem haza, hogy Gábor nagyon berúgott. Nem jellemző rá, szeret sörözni, de whiskyzni csak akkor szokott, ha valami alkalom van. Nos, tegnap akadt. Van egy gyerekkori barátja, akivel a mai napig ápolják a kapcsolatukat, viszont Gábor egy ideje panaszkodik rá, hogy sosem ér rá semmire és az összes előre megbeszélt programot lemondja. Tényleg így van amúgy, szerintem az utóbbi 1 évben kb. ötször, de lehet, hogy tízszer is hívtuk őket, jelezték is, hogy jönnek, aztán előtte egy nappal mindig lemondták. És már sose ugrik át hozzánk (nem lakik messze és régen ha erre járt, csak úgy beugrott egy sörre vagy kávéra). Gábor már jelezte neki ironikusan, hogy elhanyagolva érzi magát. Igaz, meg vagyunk hívva júniusban az esküvőjükre, de Gábor már azt is fontolgatta, hogy nem megyünk el rá, hogy ez így folyik tovább. Ennek én nem örültem volna, mert alig várom, hogy legyen alkalmam felvenni a rózsaszín ruhámat és amúgy is a Balatonon lesz a lagzi, szóval alig várom, de amúgy persze főleg nem ezért, hanem mert egyrészről ez egy nagyon régi barátság, másrészt nekem is nagyon szimpi ez a barát. Na, az történt végül, hogy Gábor magában határidőt tűzött ki, hogy ha húsvétig nem jelentkezik nála, akkor ő felhívja és megmondja neki, hogy "vége". Persze nem jelentkezett, Gábor meg tegnap felhívta és megmondta neki, hogy megelégelte, mire a srác bocsánatot kért és mondta, hogy át is ugrik, beszéljék meg. A vége persze nagy összeborulás és békülés lett, aminek mindenki örült. Csakhogy Gábor nem annyira tartotta a mértéket, ráadásul, mint utólag megtudtam, nem is nagyon evett tegnap, viszont egész délelőtt fát vágott, tehát: üres is volt a gyomra, ki is merült, erre meg jól ráivott, úgyhogy nem csoda, hogy olyan állapotban találtam rá, hogy csak na. Ezt nem is akarom részletezni, de nagyon megijedtem, mikor rányitottam az ajtót. Rögtön itattam vele vizet, kicsit feltakarítottam és hagytam aludni. Egy óra múlva ránéztem, felkeltettem, hogy jól van -e, akkor már jobban volt és szerencsére kért enni. Mivel nem nagyon volt otthon semmi (csak a fagyasztóban), így melegszendvicset sütöttem neki, de csak kettőt, mert azt hittem, hogy még rossz a gyomra. Miután megette, megkérdezte kérhetek még kettőt? Sütöttem még kettőt, majd mindent visszapakoltam a hűtőbe. De utána közölte, hogy még mindig éhes, én sütöttem még hármat, így végül, összesen hét db melegszendvics után végre visszatért belé az élet és már szinte ki is józanodott az ember. Nem haragudtam rá, mert ez nem jellemző rá, inkább annak örültem, hogy már jól van és a barátjával is megbeszélték a dolgokat (és az esküvőre is megyünk!).

• Mivel itt a patikában sokszor átveszik a hatalmat a kartondobozok, ezért néha egy-egy dobozban viszem haza innen a cókmókomat, ha nagyon felgyűlik (mindent ide szoktam rendelni, mert itt biztos, hogy mindig van valaki). Legutóbb is hazavittem egy közepes dobozt és miután kipakoltam belőle, csak félretettem, hogy majd abba gyűjtöm össze a szelektívet. Csakhogy a macskám annyira megszerette, hogy azóta csak abban a dobozban ül egész nap. Úgy játszik, hogy a lépcsőről ugrik egyenesen a dobozba, majd váratlanul, de főképp úgy, hogy valakit megijesszen, ugrik ki a dobozból fél pillanat alatt. Olyan aranyos, hogy nincs szívem eltenni az útból a dobozt. És mivel, bár vannak játékaik, mászókáik és bújókáik, azokat nem annyira használják, ezért arra gondoltam, hogy viszek még haza ilyen dobozokat, kicsit és nagyot is, vegyesen és építek, ragasztok nekik belőle egy rezidenciát. Van egy zörgős alagút is otthon, ami általában magasról le van ejtve, viszont ha egyik dobozból a másikba vezetne át, szerintem halálosan odalennének érte. A pinteresten már nézegettem hozzá egy csomó ötletet, ilyesmit képzelek el, csak ennél még izgalmasabbat:

pinterest

• Érkeztek hírek a munkával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a kismama maradni szeretne júliusig, úgyhogy nekem maradni fog a szeptemberi kezdés. Kicsit sajnálom, de azért nem akkora baj. Azt nem tudom még, hogy júniustól hogy leszek itt a patikában, mert elvileg az új ember már megvan a helyemre, viszont a főnökék így is állandó emberhiánnyal küzdenek. Tegnap beszéltem velük, amúgy is akartam, de ők kérdezte előbb rá, és kifejezetten örültek, hogy június és július hónapokban még tudnék maradni, állítólag kerítenek majd nekem munkát. Nem biztos, hogy a patikában kéne majd lennem, illetve valamennyit azért biztos, főleg, hogy ki lehessen adni nyáron a szabadságokat mindenkinek, de lehet, hogy más területeken is be kell majd segítenem. Bár augusztus hónapban még nem kezdek, mert a bölcsi zárva van, de akkor már itt sem szeretnék lenni. Vizsgáim is lesznek, lesz egy egyhetes gyakorlatom és nyaralni is biztos megyünk valahova, úgyhogy kb. három hetet amúgy is szabadnak kérnék, akkor meg egyszerűbb, ha már felmondok július végével. 

• Addig bírtam ki, hogy ne rendeljek könyveket, amíg egy hét alatt elértem az új könyv végére. Tegnap reggel gyorsan leadtam egy rendelést a másik három kötetre és bíztam benne, hogy valamilyen csoda folytán már ma meg is érkezik. Erre dél körül benyitott a futár és átadta nekem a csomagot, amiben benne voltak ezek a kincsek: 

szóval ha holnap esetleg mégis kimegyünk a Paskálra,
lesz mit olvasnom :))

• Kiakadtam. Annyira régen utaztam utoljára a wizzair-rel, hogy én még abban a tudatban éltem, hogy az ingyenesen felvihető kézipoggyász az az én kis gurulós bőröndöm mérete. Ezzel a táskával voltam pár éve Lisszabonban és Liverpoolban is, és egyszer sem kellett külön fizetnem érte. Pont ecseteltem Gábornak, hogy remélem bele fogok férni az egyhetes olasz nyaralásra, amikor közölte, hogy ezt nem is lehet felvinni, túl nagy. Vitatkoztunk egy sort, majd ott állt világosan: 2018 óta valóban csak egy sokkal kisebb méretű táskát lehet felvinni. Vagy persze lehet priority extrát venni és azzal már jöhetne a kisbőröndöm, de oda-vissza csak a bőröndnek majdnem annyi lenne az extra, mint kettőnknek összesen az oda-vissza út... Utána jött a következő hideg zuhany: van egy szuper, menő hátizsákom, de az is nagy. És nem kicsivel nagyobb a megengedettnél, hanem 10 cm-rel. Jó, akkor az sem. Gábor odaadta a táskáját, az övé pont a jó méret, hogy pakoljak bele próbaképpen, meglátom, belefér sok minden. De én olyan ideges lettem, hogy nem volt kedvem kipróbálni, rám tört a hiszti, hogy én akkor sem fogok beférni egy ekkora minitáskába. Később, egy félóra múlva már viccesnek tűnt az egész...bedobok majd két ruhát, egy pólót, egy fürdőruhát, egy váltás alsóneműt és kész, a szálláson úgyis lesz mosógép, akkor meg nem mindegy? Mondjuk én nem csodálkoznék, ha legközelebb már kis táskát se engednének felvenni a gépre...

• Közben jó sok óra eltelt, nem is volt laza a nap, mert jött egy csomó áru. Az ebédet is már rég megettem, fhuu nagyon finom volt, sült édesburgonyát is kértem mellé, mondjuk az egész kajának még a fele megvan, de legalább megvan a vacsorám is. Már csak pár óra és itt a hétvége! Elvileg holnap strandra megyünk, de ez majd holnap délelőtt dől el igazán. Ha nem lesz napos idő, akkor bicajozunk egy nagyot. Vasárnap pedig családi névnapozás lesz, Gábor öccse főz mindent, én most kivételesen nem készítek semmit. (Aha, mondtam ezt péntek délután, majd vasárnap reggel begyúrtam egy gyümis pitét és összedobtam egy browniet :DD Meglátjuk.)