berobbant a tavasz

  A hétvégém egy furcsa, kicsit ilyen zombi-üzemmódban telt. Iszonyúan fájt végig a fejem, szinte hányingerig, alig volt energiám bármihez is. Szombaton dolgoztam és suliztam egyszerre, vasárnap pedig otthon voltam, jöttek át Gábor húgai, meg a gyerekek. Nekem közben sokat kellett tanulni és megírni a beadandókat is. Valamilyen csoda folytán annak ellenére sikerült idő előtt elkészülni velük, hogy Gábor egyik húga végig lökte nekem a sódert, az egyik gyerek meg végig rajtam csüngött és még bújócskáztam is vele. Ehhez képest, hogy el se vonultam és a fejem is szét akart menni, már fél 5-kor úgy ültem a teraszon a laptop fölött, hogy minden kész van: megírva, elküldve, ráadásul úgy, hogy elégedett is voltam az írásokkal. Ezután csak ahhoz volt energiám, hogy bebújjak az ágyba egy üveg mogyorókrémmel és tévét nézzek. Észre sem vettem, hogy órák teltek el, mert lassan megjött Gábor is a munkából és akkor esett le, hogy kb. három órán keresztül csak feküdtem és néztem mindenféle műsorokat az HBO-n.

Hétfő reggelre jobban lett a fejem, de egy picit még éreztem a görcsöt. Gábor bundáskenyérrel várt a konyhában, utána meg hátramentünk a kertbe és elültettük a paprikát meg az uborkát. Ajándékba kaptuk a palántákat, ráadásul nem is keveset. Egy egész sor paradicsom már el van ültetve, úgyhogy alig várjuk, hogy teremjenek a finomságok, amikből aztán sok-sok lecsót eszünk majd a nyáron. Én palántázás közben kicsit rosszul lettem megint, majdnem elájultam, ezért megmértem a vérnyomásomat, ami elég alacsony volt. Gábor fel akart bosszantani, hogy feljebb vigye, de inkább feltett még egy kávét, amitől tényleg jobban lettem (meg a víztől). Nagyon mentünk volna strandra, de kicsit borult volt az ég, meg lógott is az eső lába. Végül mégis nekivágtunk, és nagyon jól tettük, mert kellemes idő volt a strandon. Igaz, nem volt hosszan tartó napsütés és kicsit fáztam is, mikor kijöttünk a vízből, de ahhoz pont ideális volt, hogy pihenjünk és szerezzek egy kis alapszínt. Nem is voltunk sokáig, fél 4-kor elindultunk haza. Nagyon éhesek voltunk, így Gábor kitalálta, hogy süthetnénk vacsorát a grillen. Miért csak akkor használjuk, amikor vendégeket várunk?? Teljesen igaza volt, így megálltunk a Tescoban venni ezt-azt, otthon pedig, ahogy hazaértünk, már izzítottuk is be a grillt. Én csináltam egy hatalmas adag salit, a fiúk a husikat és a sajtokat sütötték, kapcsoltunk be zenét is...percek alatt olyan hangulata lett az estének, mintha bulit tartanánk. Este aztán én 10 percen belül elaludtam, cserébe ma reggel 6-kor már kipattant a szemem. Lementem az állatkákhoz, feltettem a kávét, és majdnem két teljes órám volt a reggeli fényben olvasni a könyvemet, miközben az állatok kényelmesen elhelyezkedtek és visszaaludtak körülöttem. Annyira hangulatos volt, hogy azt kívántam, bárcsak örökké tartana: a gyönyörű fények, a csend, amit csak a madárcsicsergés tör meg néha, a forró kávé, a könyv, aminek a története teljesen magával ragad és az a béke és szeretet, amivel a kis állatok körém gyűlnek ilyenkor. 

Utána gyorsan csináltam egy főzeléket ebédre, elkészültem, elvittem sétálni Marcipánt, majd beültem az autóba és bejöttem dolgozni. Szó szerint ki kellett szakadnom az otthoni békéből és nyugalomból, valahogy hihetetlen volt, hogy dolgozni kell jönni, mert olyan érzésem volt, mintha szabin lennék. De az sajnos még odébb van...