egy hét meló

  Most a nyaralásig jön egy kis kemény dió: szombatig végig dolgozom, egy nap lesz csak szabad, a kedd. Azt hiszem sikerült kipihenni magam és felkötni a gatyát. Be is vásároltam, lélekben felkészültem, meg szerintem más lesz úgy hajtani a munkás időt, hogy tudom: a végén egy szuper nyaralás vár.

Ma viszont beköltöztem a plázába, ugyanis három napot jövök egybefüggően, reggeltől-estig. Úgy indultam el reggel otthonról, hogy a fél házat hoztam: váltópapucs (ez eddig miért nem jutott eszembe? annyira kényelmes!), tanulnivaló, olvasnivaló, jegyzetfüzetke, tollak és szövegkiemelők, szendvicsek mára, zöldségek és gyümölcsök két napra, túrós csusza két napra, egy kis nasi, gyógyszer, vitaminok garmadája, kardigán (tudom, hogy kint 33 fok lesz egész hétvégén, de itt úgy fogják nyomni a légkondit, hogy fázni fogok).

 

jöhet a maratoni munkahét

A jövőheti egy szem szabadnapomon körmöshöz megyek majd, hogy rövid és szép körmökkel vágjak neki a nyaralásnak. Bepakolni, hajat festeni ráérek majd szombaton, mert csak este 6-kor indul a gépünk. Amúgy már majdnem minden megvan, még biztosítást akarok kötni, váltani egy kis készpénzt, illetve szegény Gábor vacakol ezzel a gyógyultsági igazolással (ugyanúgy akkor volt omikronos, amikor én, mindkettőnk tesztje pozitív lett és betegállományban voltunk, és most nekem fel van töltve az eredmény és így van gyógyultságim is, neki viszont nincs feltöltve és nincs gyógyultságija, mert valaki elcseszte neki -próbál ugyan intézkedni ez ügyben, de szerintem esélytelen, elvileg a mentőszolgálat a ludas, de mindenhol azt válaszolják neki, hogy sajnos nem tudnak segíteni, az oltásai meg már lejártak, így kénytelen lesz tesztet csináltatni, miközben neki is ugyanúgy járna a gyógyultsági, röhej).