5/4

  Úgy látszik, a mai napom egy érzelmi hullámvasút. Ez az utolsó előtti napom, de ebben a patikában az utolsó. 

A vásárlók már egész jól fogadták mostanában ezt a recept-szigorítós dolgot, de ma azért van, aki jól becsapja maga után az ajtót és még a lábtörlőről se lép le, amikor hallom, hogy hova küld el engem (mintha én lennék az állatorvosi hatóság, aki ezt az egészet kitalálta). 

Volt egy vevő, aki nem tudta pontosan megmondani, hogy mit akar, csak nagyjából, majd amikor közöltem vele, hogy olyan fajta/féle nekünk nincs, felemelte a hangját. Ennek ellenére is próbáltam neki segíteni, de egyre erőszakosabb lett, hogy én nem tudom mire gondol, miközben úgy tűnt, neki sincs róla fogalma. Állította, hogy kimérősen vette, ami nálunk sose volt és amikor 10 perc után se jutottunk ötről a hatra, még akkor is kérdőn nézett, hogy teremtsem elől a föld alól azt a valamit. Felhívtam a főnökömet telefonon, hogy ő tud-e ilyen termékről, egyáltalán: mi lehet az? Ő se tudott segíteni, ugyanazokat mondta, amiket én is felkínáltam a vevőnek. A nő utána teljesen kiborult, hogy mi hülyének nézzük őt, pedig ő itt vette, ráadásul nem olyan régen...és amikor elkezdtem magyarázni, hogy nem nézzük hülyének, én próbáltam segíteni, erre a levegőbe kezdett hadonászni és kiment a boltból. Hallottam, hogy még ő is mondta a magáét amíg a járdára nem ért. 

Rögtön utána egy síró hölgy következett, hogy adjak valamit a cicának. Fájdalomcsillapítót, de mindegy milyet. Mondtam neki, hogy együtt érzek vele, de ez sajnos nem így működik, előbb az orvosnak kell diagnosztizálni és megmondani a kezelés módját, én után jövök a képbe. Mire nekiállt nekem könyörögni, de mondtam, hogy értse meg, nem arról van szó, hogy szőrös szívű vagyok és nem adok, hanem hogy nem tudom mit. Ezért van többek között a recept. Gyanakvóan nézett rám adjak neki no-spát?? Kértem, hogy semmit ne adjon neki, vigye el az állatorvoshoz, vagy legalább hívja fel az állatorvost. Végül elballagott, de sajnáltam szegényt. 

Na és ezek után meg az a fickó jött vásárolni, aki mindig dumál vagy húsz percet, a fél életét ismerem már, de nem annyira bírom, mert mindig benne van a sztorikban, hogy megverte a macskáját, ezt csinált, azt csinált, a lány kutyáját pedig nem ivartalaníttatja, mert annak előtte egyszer szülnie kéne (most mondjuk lehet sikerült meggyőznöm, hogy ne). Na és most elkezdett a kollégámra panaszkodni, hogy milyen egy flegma, meg bunkó és most már így utólag biztos benne (??), hogy őt eddig mindig átverte több ezer forinttal. Én védeni kezdtem a munkatársamat, de bár ne tettem volna, mert ezután fél óráig a boltban maradt a csávó és csak mondta a magáét, hogy mikor mennyi pénzzel húzta őt le állítólag a kollégám. És hogy ő ezt múlt héten is jelezte a főnökasszonynak, amikor ő volt itt a patikában és kérte, hogy rúgja ki innen. Egy idő után nem tudtam mit tenni, hümmögtem és hallgattam, néztem, hogy nem jön-e esetleg egy másik vevő, aki véget vetne ennek a sztorinak...de nem jött senki, a fickó meg csak darált, a végén megint azt mesélte, hogyan újították fel a házat...

Már csak cirka 2 óra és itt sem vagyok.