Éjjel azt álmodtam, hogy már a bölcsiben dolgoztam és a főnököm nem tudott angolul, ezért megkért, hogy interpretáljak a szülőknek egy bonyolult szakmai szöveget angolul. Mondtam, hogy persze, nem lesz gond, de közben tudtam, hogy nem tudom majd a szöveget elmondani, mert olyan szavakkal volt tele, amiket nem ismertem. Álmomban teljes volt a kétségbeesésem, de nem mertem szólni róla senkinek, hiszen még új voltam a munkahelyen és mindenki nagy elvárásokat támasztott elém. Tuti azért álmodtam ezt, mert a héten valamelyik nap felhívott a webshopból az egyik kollégám, hogy van egy külföldi vevő, akinek gond van a rendelésével, ő viszont (a kollégám) nem beszél angolul. Megkért, hogy hívjam fel a vevőt és beszéljem meg vele, hogy mi nincs, miért nincs, mi lenne helyette, kéri-e, sürgős-e, adjuk-e fel pénteken vagy hétfőn, de nem is biztos, hogy jönni fog, még várjuk a beszállító válaszát. Amúgy régebben is utáltam ezeket a hívsokat, magyarul is, mert mindig ilyen szerencsétlenkedésnek éreztem, hogy felhívom, hogy tájékoztassam, de igazából még én se vagyok abban biztos, amit mondok... Na és itt mondtam, hogy persze, hívom, de aztán eszembe jutott, hogy évek óta nem használtam az angolt. A patikában nagyon kevés alkalommal fordult elő, hogy angolul kellett valakinek segíteni, filmeket meg ritkán nézek angolul, mert Gábor nem látja messziről a feliratokat (ezért csak egyedül szoktam eredeti nyelven nézni, mondjuk én úgy szeretem jobban). Szóval, először megijedtem egy picurkát, megnéztem egy szót a szótárban, hogy hogy van angolul ("kiszerelés"), de aztán annyira idegen volt a szó, még sose hallottam, hogy végül nem is használtam, máshogy fejeztem ki magam. Persze a beszélgetéssel semmi gond nem volt, maguktól jöttek a mondatok, szinte gondolkodás nélkül, úgyhogy kár volt izgulni. Amire viszont megint rájöttem: úgy hiányzik nekem ez a nyelv, nagyon szeretem és olyan jó lenne használni. Csak hát, mihez...
Szóval ezután a pánikszerű álom után arra ébredtem, hogy az agyam túlpörgött: úristen, miért van ennyi elintéznivalóm?? elveszek a dátumok között!! ma vizsga, biztos minden rendben lesz...de nem hiszem el, hogy az esküvő napjára tették a szakmai vizsgát!!...nyugi, nyugi, írtam nekik, biztos mehetek másik időpontban vizsgázni...de tuti minden papírom megvan a munkaügyi központba? el ne felejtsek még ma írni a főnökömnek, hogy adjon utólag egy munkaszerződés-másolatot meg holnapra hozza át a régi pecsétet...és hétfőn vissza kell mennem a Rexbe? remélem nem lesz ott a csaj, aki miatt anno kiléptem...és még az új főnökömnek se szóltam, hogy azon a héten lesz a központi írásbeli, amikor szoktatom be az első "gyerekemet"...vajon mit fog szólni? szegény gyerek, rohadt vizsga...miért nem lehetett ezt szeptember első hetében letudni, ahogy eredetileg szó volt róla? agyrém! így megszakad a beszoktatás, úristen milyen gáz! cipőt kell vennem az esküvőre...fülbevalóm sincs, vajon milyet vegyek a ruhámhoz? vajon másnak is tornyosulnak az elintéznivalói? és vajon van olyan, hogy egyszer elfogynak ezek? mert én úgy érzem, hiába haladok velük pontról-pontra, nemhogy csökkene a számuk, egyre csak nő...felfal engem ez a sok hivatalos meg orvosi ügy, még jó, hogy hétfőtől már nem dolgozom, különben elsüllyednék a munka-iskola-hivatalos és orvosi ügyek tengerében...mi ez a hang?? nem is szombat van?? ja, de, ez csak Gábor ébresztője...
Szombat reggel, én így szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése