kimerültem

  Nagyon leszív ez a hét ez az időszak ez az örökkévalóság, és még nincs sehol a vége... Hiába van vasárnap, nálam ez semmit nem jelent, ráadásul a ma és a következő hét egyhuzamban van teljesen: ma estig dolgozom, holnap pedig hajnalban kelek. Nem is érzem jól magam, kimerültem, hetek óta nem tudok egy jót aludni, a meleg is rátesz egy nagy lapáttal. Futni is csak háromszor voltam a héten, ma akartam menni reggel, még munka előtt, de végül azt éreztem, hogy képtelenség, semmi erőm nincs hozzá. 

Tegnap volt egy közös szabadnapunk Gáborral, aki most szintén dupla annyit dolgozik, mint szokott. De valahogy minden ellenünk volt: a család (ránk lőcsölték a gyerekeket, mert nyári szünet van, de közben ugye anyukájuknak is az van, hiszen pedagógus, mégis a fáradt bátyjára és rám bízta a gyerekeket, mi meg ma mindketten jöttünk dolgozni, Gábor pl. 4:40-kor kelt) és az univerzum is (délelőtt elmentünk autókázni two of us Sunday driving not arriving...-hangulatban, a terv az volt, hogy tankolunk, kocsit mosunk és gyakorlom a párhuzamos parkolást, de a mosó előtt belénk gurult valaki hátulról, utána meg kiakadt a jobb oldalon az ablak, ezért Gábor délután azt szerelte, én segítettem neki, ezzel vagy három óra ment el és meg se sikerült csinálni, egyelőre csak kiékelni, hogy tudjam azért használni az autót), jaa és megint csak a család (Gábor öccse kiakadt, hogy miért nem megyünk el augusztusban Malmöbe hárman, jaa hogy nekünk már tele van programmal és anyagilag se fér bele, "jaa persze, ti menjetek csak máshová, hagyjatok csak itt, nekem meg lejárnak a wizzair pontjaim"). Pénteken azt terveztük, hogy csak ilyen kis kényelmes dolgokat fogunk csinálni szombaton, mint a kocsikázás, pihenés, filmezés, bújás. Semmi időnk nincs mostanában egymásra, valaki állandóan ott van nálunk vagy dolgunk van, elintéznivaló, orvosok, iskola, munkahely. Este meg átlag 3 percen belül alszik el valamelyikünk. Hjajjj. Szóval a szombatunk megint egy versenyfutás volt az idővel, gyerekpesztrálás, rohanás ide, rohanás oda, kocsiszerelés és a családi drámák hullámlovaglása. Délután kb. másfél óra volt, ami nyugi volt, de Gábor akkor elaludt, én meg nővéremmel beszéltem telefonon és közben mentőakcióban voltam: banánkenyeret sütöttem 3 banánból, amik ma-holnap már lemásztak volna a pultról. 

Ma reggel meg azt éreztem, hogy még fáradtabb vagyok, mint tegnap este. Munkába menet aztán felfelé csúcsosodott a kedvem, mert megálltam útközben a Lidl-ben és még kaptam egy akciós hegesztősisakot, amit Gábor szeretne, de máshol már nem volt. Jó kis ajándék lesz! Aztán a kedvem visszalohadt, amikor a főnököm közölte, hogy nem nézek ki jól. Tudom, így van, fáradt vagyok és fásult, de amikor ezt az arcomba is mondják, nem lesz tőle jobb a kisugárzásom... Augusztus, gyere!

a kis banánkenyérkém,
teljes kiőrlésű liszttel és
magas kakaótartalmú
étcsokoládéval