feltört tojások

  A történethez hozzátartozik az is, hogy éjjel megint félelmetes, kimerítő álmom volt. Született egy kisbabám, és a kezemben fogtam, hogy beviszem megmutatni az egyetemre a régi tanáraimnak és csoporttársaimnak. De közben nem is az igazi egyetemen voltam, ahova anno jártam, hanem egy random, képzelet szülte épületben, amiben hatalmas magasságok voltak, pl. olyan magasra ment fel az ósdi, vasrácsos lift, ameddig el se látott a szemem. Ebben a sötét, lehangolt épületben keringtem és kerestem az egykori embereket, akik a fejemben közben már a volt munkatársaim voltak, meg Marci, de sehol nem volt senki. Az épület kísérteties volt és kongott az ürességtől. Közben állandóan a babámat néztem, aki olyan volt, mintha egyre kisebb lenne. A végén eldeformálódott az arca és később már csak egy nejlonzacskó volt a kezemben, amiben tyúktojások voltak, több már feltörve, de kettő még egyben volt. Én meg addig sétálgattam a kihalt, félelmetes helyen, míg az összes fel nem tört végül és akkor szomorúan hazamentem, mert tudtam, hogy nem is volt és úgysem lehet kisbabám.