hajnali vizsgára igyekvés ítélet időben

  Amióta itthon vagyok, azóta nem állítottam ébresztőt 5 előttre. Ma azonban 4:40-kor megszólalt a telefon, hogy kelni kell, vizsga van! A felkelés jól sikerült, mivel az izgalom rögtön ki is verte az álmot a szememből. Főztem egy kávét, ettem pár falatot, még egy citromos tea is belefért. Felöltöztem csinosba, kis smink, még egy pohár víz (ez a védőnő figyelmeztetése miatt, de én szerintem amúgy is odafigyeltem erre eddig is). Még a héten kitaláltam, hogy kocsival megyek, mert kb. tényleg a város másik oldalára kell menni és a reggeli negyed 7-es indulás pont a csúcsidő a tömegközlekedésben. Mármint a tömegközlekedésben is. Induláskor nyugtáztam, hogy jól döntöttem, mert kint szakadt az eső, dörgött, villámlott, hideg is volt, a GPS pedig csupán 35 perc menetidőt ígért, ha a nulláson megyek. Tudom, hogy kerülő, tudom, hogy távolságban több és a benzin sem olcsó, de a városon keresztül több mint egy óra menetidőt írt és már akkor látszott, hogy apró kis piros részekkel (balesetekkel) van tele az útvonal. Nagyon hangulatos volt indulni a sötétben. Hogy oldjam a stresszt, betettem a kedvenc "esőben autót vezetős" zenémet és ahogy felértem az autópályára, zenbe is kerültem. Addig, amíg egyre sűrűbb lett nem a forgalom, majd megkezdődött az araszolás is. Egy ideig araszoltam és még mindig énekelegettem a számokat, de aztán elkezdtem idegeskedni, mert már majdnem annyi volt az idő, amire azt terveztem, hogy megérkezem. És még kb. sehol nem voltam. Persze baleset volt előttem, úgyhogy több km-en keresztül tartott a torlódás. Mikor végre sikerült megérkeznem a lehajtóhoz, már majdnem a vizsgakezdés időpontja volt. Közben majd' bepisiltem, ez az átka ennek a sok ivásnak, állandóan wc-re kell mennem. Mikor már azt hittem, hogy máris ott vagyok, akkor jött még pár meglepetés: egyszer hamarabb lekanyarodtam, mint kellett volna, persz a GPS újratervezte, de azt éreztem, hogy csak keringek, mint egy hülye és a bölcsőde meg sehol. Végül kivitt a Fehérvári útra, ahol sikerült beállnom egy dugóba. Na itt már nagyon ideges voltam, a zenét is kikapcsoltam. Vagy 10 perc várkozás után végre el tudtam fordulni egy mellékutcába és úgy voltam vele, hogy kész, leteszem a kocsit és a mardék fél-1 km-t lesétálom, mert a végén befejezik nékülem a vizsgát. Megálltam egy utcában, ahol persze csak párhuzamosan lehetett parkolni, azzal is tököltem egy darabig, nem volt vészes, de azért a kocsi feneke csak kilógott kicsit. Eztuán a szakadó esőben kb. elrohantam a bölcsődéig, de már tényleg majdnem bepisiltem és síkideg is voltam, hogy már tuti rég megy a vizsga. Szerencsére rögtön találtam egy wc-t, majd a folyosón megállítottam egy nénit, hogy egyáltalán jó helyen vagyok-e és ha igen, hol van a vizsga. Ekkor derült ki, hogy a vizsgának már mennie kéne, de még senki nincs itt, én vagyok az első. Ekkora azért megkönnyebbültem, szép lassan elkezdtek jönni a többiek is, mindenki dugóban állt, illetve még a villamos se járt, ami arra hozza az embereket, mert leszakadt egy vezeték, így azok is elkéstek akik tömegközlekedéssel jöttek. A várakozós helyiségben aztán persze a többiek olyan tételeket vettek elő, amikkel én még az életemben nem találkoztam, ráaádsul rájöttem, hogy mindent is hoztam, csak tollat és maszkot nem. Végül egyik se kellett és amikor megjött a vizsgabiztos és szólt, hogy négy ember mehet, én elsőnek indultam, mert nem bírtam volna több stresszt elviselni, ha még kint váraokozok, mközben a többiek számomra ismeretlen anyagokat mondogatnak...

Én is voltam végül a legelső és az történt velem, ami középiskolás, egyetemi és egyéb, OKJ-s képezések vizsgáin soha: kihúztam azt a tételt, amit egyáltalán nem akartam. Bármi más jobb lett volna, csak az az egy nem! Ez pedig arról szólt, hogy soroljak fel nagymozgáshoz köthető mondókákat, dalokat. Gondolkodási idő, kidolgozási idő nem volt, rögtön mondani kellett. Először rizsázni próbáltam arról, hogy miért jók a dalok, mondókák, a kisgyermeknevelő hogyan hat ezáltal a gyerekekre, de persze konkrétumok kellettek...két dalt előt tudtam szedni a repertoáromoból, de az egyikbe belesültem, mert rossz mozgsáformát mondatm hozzá. Több dalt nem tudtam, pedig már a számba adták, hogy "ugráljuk, mint a verebek", de én ezt nem ismerem, így nem tudtam folytatni. Próbálkoztam még egyet mondani, de ahhoz meg olyan mozgásformát említettem, amihez az adott korosztály érettségi szintje még kicsi. Itt már kezdtem feladni. Benyögtem végül Forrai Katalint és visszakanyarodtam az emlélethez, hogy még mentsem a bőröm. Nagy baj azért nem lett belőle, de biztos nem értékelték jó jeggyel ezt a feleletemet. A másik tételem könnyű volt: téli és nyári udvarozás időjárás függvényében, mikor mit adok a gyerekekre, milyen sorrendben megyünk ki, hogy jövünk be, csecsemő öltöztetése levegőztetéshez. Itt legalább magabiztos is voltam. De ez a mondókázás...egyébként én olvasta itthon őket, még youtube-on is hallgattam dalokat, de szerintem így nem rögzül, ha csak azért hallgatja az ember, hogy vissza tudja mondani...ha a gyakorlatban használom majd, akkor pikkpakk megjegyezem őket. Amúgy írtam tesómnak, hogy mi volt, azt mondta, neki is ez volt a rettegett tétele.

Elősként indulhattam haza, szaladtam a kocsihoz, aztán ugyanúgy a nulláson jöttem, mert a városra azóta még több balesetet és dugót írt a GPS. Az eső közben még jobban rákezdett, úgyhogy a többi autós kellemes, nyolcvanas tempójában vezetgettem haza, de még így nagyon gyorsan hazaértem. 

Ma már nem akarok több tételt látni. Majd a hétvégén még ráfekszek, hadd jöjjön a hétfői nagy záróvizsga, aztán ennek is vége lesz szerencsére.