Pedig lassan a főnökömnek is kell majd valamit reflektálnom. Ő mondjuk mondta még az elején, hogy szóljak majd, ha már nem érdekel, nyűg és nem akarok foglalkozni vele...de közben persze ezt sem akarom, hiszen ad1 kell az a kis pénz ad2 nehogymár ennyit se legyek képes dolgozni.
Ami helyette van:
Olvasok. Két szuper könyvet is kaptam nővéremtől ajándékba és legszívesebben egész nap azokat olvasgatnám. Az egyik egy romantikus karácsonyi regény, ahol egy szingli csaj elutazik a hegyekbe, hogy karácsonyra kikapcsoljon kicsit és ott persze találkozik majd valakivel... Kicsit Holiday feelingem van így a tartalom alapján, de hiszen tényleg, a Holiday-t is meg akarom nézni valamikor...!
A másik könyv még jobban izgat, az a Montessori baba c. útmutató a megértő és elfogadó babagondozáshoz. És persze ennek kapcsán...egyre jobban a babára vagyok hangolódva. Csak magára a picurkára, a készülésre, fészekrakásra, gyerekszobára, babacuccokra, szülésre tudok gondolni. És nagyjából csak ez érdekel. Tervezem, hogy beiratkozom ide a közeli könyvtárba is, nem akarok mindenféle könyvet megvenni, ami akár csak érintőlegesen is érdekel. Mondjuk ez a Montessori-könyv nagy ajándék volt, ezt valószínűleg a könyvtártól függetlenül is megvettem volna.
A másik, ami leköt még, az a közeledő karácsony szelleme. Karácsonyi fények, zenék, filmek, könyvek. Ajándékok, sütés-főzés. Tegnap pl. megvettem online egy csomó ajándékot. Egy kicsit pörögtem azon, hogy nővérem megint beközölte hajszálpontosan, hogy az ő családjában kinek-mit. Lettek volna egyéni ötleteim is, de hagytam az egészet a francba, végülis ő minden évben ugyanezt csinálja, én meg minden évben feleslegesen felhúzom magam ezen. Szóval elengedtem az egészet és megrendeltem azokat a dolgokat, amiket szeretnének. A gyerekeknek azért rendeltem még 1-2 meglepetést is, szerintem úgy igazi a karácsony. Gábornak még semmit, bár már vannak ötleteim. Gondolkodtam megint valami 1-2 napos belföldi utazáson, de végül elvetettem, nem tetszett semmi. Vagyis ami tetszett volna, oda már nincs hely (buborék szállás, jurta), wellnessbe meg én már terhesen nem akarok menni. Azért is gondoltam, hogy jó lett volna, mert utoljára lehettünk volna még a baba érkezése előtt kettesben. Most azon töröm a fejem, hogy inkább valami szakmai cuccot kapjon, amikre tudom, hogy vágyik és örülne is neki, vagy inkább társast, legót vegyek neki...na majd még megálmodom.
Egyébként a hangulatomon biztos az is javít, hogy valahogy mostanában már nem érzem magam teljesen egyedül itthon. Mozog a picur, én pedig beszélek hozzá. Zenét teszek be, énekelni is szoktam neki.
De azért valamicskét dolgoznom muszáj lenne...
Ezt a "természet" rendezi így. Terhesen én is mindig elvesztettem minden munkakedvemet, sőt, a világ felé való érdeklődésemet is, annyira befelé fordultam. Nem mondom, hogy elmúlik, mert nem múlt el.:)) De azért rá lehet magát venni az embernek a munkára valahogyan.
VálaszTörlésEgyébként olyan jól élem meg ezt a nyugis, befelé figyelős időszakot, készülődést... tényleg csak a "munka terhe" ront rajta.
TörlésMa amúgy rá tudtam venni magam 3 óra kemény munkára, de azt hiszem, valami szigorúbb napirendre lesz szükségem hétfőtől. (Persze azért csak hétfőtől, mert most már a péntek kivételével Gáborral leszek és hétvégén is sok családi programunk lesz.)
De hétfőtől tényleg valami szigorúbb rendszer fog kelleni, már csak azért is, mert égni fog az arcom a főnököm előtt, hogy ő kedvesen rám bízta ezt a munkát, én meg nem haladok vele, mert egyszerűen lusta vagyok hozzá. Legalább napi 6 óra munkát fogok kitűzni, akár két részletre osztva és ennyi idő alatt tök jól el fogok vele haladni, hamar bepótlom a lemaradást.