Én imádom a könyveket. Gyűjtöm is őket, szeretem a könyvepolcomat is rendezgeti. Lehet, hogy egyszer szeretnék egy kindle-t, de könyveket akkor is, továbbra is ugyanúgy vennék, mert misztikusak, gyönyörűek, önmagukban rejtenek egy külön világot. Ami könyv tetszett, hatással volt rám, azokat nagy becsben tartom, éppen ezért valahogy úgy vagyok vele, hogy csak az arra érdemes könyvek lehetnek a polcomon. Amit megvettem és elolvastam, de nem érzem annyira az enyémnek, azokat el szoktam adni molyon. Bestsellereket és szépirodalmi könyveket is, neves íróktól. Szoktam is kapni könyveket, most is azt kaptam többektől. Viszont. Gábor egyik húgától kb. harmadjára kapok könyvet ajándékba. Ezzel nem is lenne baj, ha nem olyan lenne az összes tőle kapott könyv, amitől kiráz a hideg. Az első könyv témájára már nem is emlékszem, másodjára valami állatos, de nagyon gagyi könyvet kaptam, most meg egy gyereknevelésről szólót. Mindegyik antikváriumos, amivel szintén nincs bajom, nekem is vannak onnan könyveim, de tipikusan azok a 100-200 forintos könyvek, amik a kutyának se kellenek. Már a borító, külső is nagyon gagyi, a szerzők nevesincsek, beleolvasva a stílus, a nyelvezet is ótvar. A téma is csak éppen érinti az érdeklődési korömet, most pl. ez a pszichológiás-gyerekneveléses sokkal nagyobb gyerekekről szól, én meg még meg sem szültem. Az állatos is lehetne egy szép album, szakkönyv vagy ilyesmi, ehhez képest valami megható állatttörténetek a címe, amilyeneket 12 éves koromban olvastam utoljára. Félreértés ne essék, megköszönöm, lapozgatom, bólogatok, hogy szép, de biztos, hogy soha nem tenném fel a polcra a nagy becsben tartott könyveim közé és így nem tudom, hogy mit csináljak velük. Ha én veszek valakinek könyvet ajándékba, akkor vagy azért veszem, mert tudom, hogy azt szeretné, vagy mert én olvastam, nekem nagyon tetszett és azt gondolom, hogy az illetőnek is tetszeni fog.
Más, de még mindig könyv.
A leendő gyerekszoba egyik falát egy nagy könyvespolc borítja jelenleg. Én azt szívem szerint leszedném onnan, Gábor viszont mondta, hogy az maradjon. A polccal nincs is baj, szép fa, jó minőségű, jól néz ki. Viszont a rajta lévő könyvek...atyaég! Legalábbis nekem. Aki nem ilyen könyvnáci, mint én, az ezt nem érti. Pl. Gábor sem, neki mindegy. Ezek is mind a húga által itt hagyott könyvek. Persze vannak köztük nagyon jók: szép albumok, sok-sok mesekönyv (pl. Andersen, Benedek Elek), Márai könyvek, Szabó Magda regények, történelmi könyvek, szép szakácskönyvek...de! Ugyanakkor telis-tele van ultragagyi könyvekkel is, olyan kategóriájúakkal, amiket kapni szoktam pont ettől a családtagtól... Mindegy, majd a taktikám az lesz, hogy azokat leszedem és bedobozolom, aztán ha szeretné, vigye el, ha nem, akkor meg lekerülnek majd a pincébe. De én nem akarok olyan könyveket nézegteni a polcon az otthonomban, amik fényévekre vannak az ízlésemtől.
A másik, amiről még írni akartam a köszöntés kapcsán, az a torta. Minden évben szoktam persze tortát kapni, ezt mindig a nővérem intézni, ugyanúgy, ahogy én meg minden évben az ő tortáját intézem. De valahogy az én esetemben, amikor én vagyok az ünnepelt, mindig valami hiba csúszik a gépezetbe. Elfelejtik a gyertyát, eltörtik a gyertya, nincs kanóca, nincs gyufa/öngyújtó, nem tesznek be zenét, nem énekelnek, nem fotóz senki... A 34. szülinapomon tartottunk egy nagy házibulit, voltunk vagy huszan-huszonöten, volt dj, füstgép, fények, minden. Nővérem mondta, hogy gondoskodik a tortáról. A bulin aztán én el is felejtettem ezt (meg ittam is és nem voltam már teljesen józan), amikor jött a torta. Az egyik gyertya eltört, így csak egy hármas került a tortára, ami pedig nem volt más, mint egy 4 (vagy 6?) szeletes, ikeás mandulatorta. Egy minitorta 20-25 emberre. Ráadásul én nem is kifejezetten szeretem azt a fagyasztott mandulatortát. És annyira kínos volt végig nekem, hogy itt van ez a sok ember és nem tudok nekik tortát adni, ki is józanodtam rögtön. Nekem, ha vendégeim vannak, mindig az a legnagyobb parám, hogy elég lesz-e a kaja, mindenki jól fog-e lakni, nem marad-e valaki éhesen...ha ezt tudom, hogy nővérem ezzel a fagyasztott minitortára készül a 25 emberre, valószínűleg veszek én magam egy nagy, rendes tortát, hogy mindenkinek jusson. Na de visszakanyarodva az idei szülinapomra: volt szép tortám, rajta gyertya, de az egyiknek nem volt kanóca, így megint csak a hármas égett, zenét nem tett be senki, csak a sokadik tesz be valaki zenét? ki van a bluetoothra csatlakozva? na, mi lesz?? és mire elindult valami szám, ami egy random ABBA volt (??), addigra elaludt a gyertyám is. Jó, újragyújtották és kívántam és elfújtam, de akkor is.
Szóval most kiderült, hogy nem csak könyvnáci, de szülinapi tortanáci is vagyok.
Nem tudom, hogy ez jó-e, de nálunk a felnőttek nem ajándékoznak már régen. Így nincs hülye ajándék se. :)) (Mármint a tágabb családban.) Gyetya sincsen, én már nem igazán szeretem látni a számokat a tortán.:))))
VálaszTörlésBeszéld meg Gáborral a torta dolgot, akkor majd ő gondoskodik róla, hogy legyen olyan, amilyet szeretnél.
Igazából kifejezetten csak Gáborral és a nővéremmel szoktunk ajándékozni és azok általában szuper ajándékok egytől-egyig. Gábor tesóinál ez úgy van, hogy vagy adunk/kapunk, vagy nem, mikor hogy jön ki, de én általában nem számítok ajándékra tőlük. Mondjuk pont tavaly karácsonyra mindenkinek vettünk szép dolgokat és mi nem kaptunk egyiküktől sem semmit, mert ők megbeszélték, hogy nem ajándékozunk, csak nekünk nem szóltak. Úgyhogy idén én sem erőltetem meg magam.
TörlésÉn azért szeretem az ajándékot és a gyertyát, ettől a két embertől számítok is rá mindig (Gábor, tesóm). :)
Mondjuk tök érdekes, hogy nővéremnek tényleg azért nem lehet ilyen fontos, mert pl. amikor a gyerekeinek van szülinapja, azon se nagyon törti magát. Szerintem gyertyát nem is szokott tenni rá és nekik is csak valami mirelit tortát vesz, főleg a kisebbnek, akinek január 2-án van a szülinapja és tesóm iszonyú macerának tartaná, hogy olyankor cukrászdából rendeljen. Sütni meg sose süt. Mondjuk tényleg ahány ember annyi szokás...
A gyerekeknek mindig tartunk szülinapot, és én sütök tortát mindig, nem is eszik meg a cukrászdai tortákat. Egyik másik tortába iszonyat energiákat fektettem, volt angry bird-os, vár, palota, kisvonat, teherautó, vonat, katica, mindenféle alkotás. :) Gyertyát is teszek rá, méghozzá nem számosat, hanem rendeset, tök jó nézni, ahogy egyre többet kell rakni, és már két ember kell, hogy gyorsan meg tudjuk gyújtani az összeset. :) Nálunk az egyik gyereknek dec. 31. a szülinapja. :)) Olyankor már én is kicsit kivagyok, de azért mindig van szép tortája. Viszont a felnőtteknek valahogy ez így elmaradozott már, ajándékot se nagyon szoktam kapni, de mondjuk valahogy ez nem is olyan fontos, igazából amire vágyom megveszem magamnak.
TörlésÉn is elég régóta sütök szülinapi tortákat, még Marcinak készítettem az elsőket anno. Azóta már Gábornak, nővéremnek, sőt Gábor családjában is sütöttem már egyeseknek. Pl. tavaly Gábor anyukájának, mert kiderült, hogy bár ő mind a négy gyerekének a mai napig süt tortát, neki még sose sütött/rendelt/hozott senki. December 23-án van a születésnapja és akkor már annyira a karácsonnyal van elfoglalva mindenki, hogy sose köszöntötte még őt senki tortával. Ezért tavaly nagyon örült, sajttortát csináltam neki. Idén is fogok.
TörlésEzek a gyerektorta kreációk nagyon bonyolultnak hangzanak, nagyon ügyes vagy! Én is nagyon szeretem a szál gyertyákat, szebbek és hangulatosabbak, a gyerekemnek én is biztos olyat fogok tenni a tortájára. :)
A gyerekszobában porosodó könyvekre reagálva: ha ez most a ti kuckótok, akkor nem lehetne tenni valamit, hogy ne mások olyan cuccaival legyetek körülvéve, amit úgysem fognak soha használni már?
VálaszTörlésÉrdekes amúgy, hogy vannak, akiknek nem fontos a születésnapjuk (én pl, bár ez amiatt is van, mert az én családomban valahogy a születésnapok, névnapok nem bírnak jelentőséggel, az én születésnapom pedig konkrétan nem egyszer el is felejtődött, tortám felnőtt koromban volt először, az exem anyukája sütötte nekem - szóval kicsit úgy vagyok vele, hogy ez van, ezt kell szeretni). És ismerek olyanokat, akiknek annyira fontos, hogy szuper születésnapjuk legyen, hogy egészen komoly eseményt szerveznek erre minden évben, sok vendéggel, csomó ajándékot kapnak és nyilván tortából sincsen hiány. Pl. a pasimnak a születésnapja az, amikor minden évben kibérel egy helyet és meghívja minden barátját (50+ ember, volt, hogy 80 is volt), és oké, hogy ez ürügy egy jó bulira, de ezen az estén mégiscsak ő van a középpontban. Egyébként híresen jók a bulijai, nem nagyon szokták visszautasítani a meghívást a barátai.
Szerintem érthető, ha ez neked fontos, hogy úgy örülj, ahogy te szeretnél, és simán tehetsz érte, hogy olyan legyen, ahogy te szeretnél, akár a tesódat vagy Gábort bevonva.
Dehogynem. Tuti nem maradnak ott, nem hagyom. Csak pl. Gábor, akinek egy könyv=bármilyen könyv, meg kell ezt magyaráznom, mert ő még úgy is volt vele az elején, hogy "nézd szívem itt mennyi könyv van, biztos tetszik neked így ez a szoba".
TörlésA nappalival is ez volt amúgy, a tesói régebben vásárolt bútorai vannak még mindig ott..amikkel én már az elején hadakoztam, de akkor beláttam, hogy egyelőre nincs pénzünk lecserélni őket. Most viszont lesz és már kinéztünk egy gyönyörű, nyolc személyes étkezőasztalt, két komódot és egy tálalószekrényt. Gábor is belátja, hogy sokkal jobban fog kinézni, lesz tér és a saját ízésünket fogja tükrözni. Én megőrülök a nagy, batár szekrényektől, az egyiket konkrétan Narniának hívom. Jeleztük a tesóknak, hogy vagy vigyék el vagy eltüzeljük. Nem repesett egyikük sem, de elvileg majd kell nekik. Kíváncsi leszek, szerintem mindkét szekrény, de az egyik legalábbis biztosan el lesz tüzelve...."de hát miért nem kell?? azt hittem örültök neki, hiszen olyan szép!" Akkor vidd csak el, ha olyan szép... :D
Igen, én is ismerek másokat, akiknek a szülinap semmi fakszni és a másik végletet is, aki minden évben nagy bulit tart. Utóbbit én is szeretem, mondjuk nem állítom, hogy minden évben tartanék egy nagyot, de mivel már kvázi rég volt nagy bulim, lehet pár éven belül szervezek majd egyet. :)